Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
A KÁRTÉRÍTÉS TANÁNAK ALAPVONALAI 395 böztetni, a szerint, a mint a kártérítési kötelezettség valamely kötelem eredeti tartalmát képezi, vagy valamely érvényesen létrejött kötelemnek eredeti tartalma helyébe mint másodlagos tartalom lép. 21 Az ezen csoportokba tartozó esetekre nézve már e helyütt azon elvet állíthatjuk fel, hogy a kártérítési kötelezettségnek tartalmát rendesen az képezi, a mit alább vagyoni érdek (id quod interest, quanti interest) elnevezés alatt tüzetesen tárgyalni fogunk. Értjük pedig ezen elnevezés alatt a kártérítés követelésére jogosítottnak vagyoni állapotában mutatkozó azon különbözetet, melylyel az valamely ténykörülmény folytán kevesbedett.25 i. A rendesen ezen tartalommal biró kártérítési esetek most felállított első csoportjába — melyben a kártérítés a kötelem eredeti tartalmát képezi — tartoznak mindazon esetek, melyekben a törvény valamely cselekményhez vagy mulasztáshoz ipso iure a kártérítési kötelezettséget köti. Ide sorozandók főképen a vétségekből (delicta et quasi delicta) származó kártérítési keresetek, a mennyiben vagyonbeli károsításon alapulnak. A vétség szempontja alá esik azon eset is, midőn valaki mást roszhiszemüleg olyan szerződés kötésére bírt, melynek érvénytelensége amaz előtt ismeretes volt. Ez esetben a czélba vett szerződés érvényesen nem létesül, a roszhiszemü szerződő fél azonban a magatartásában mutatkozó mala fides alapján megtéríteni tartozik azon vagyoni érdeket, melylyel emez arra nézve bir, hogy a szerződés érvénytelensége tekintetében félrevezetve ne lett legyen. 2,1 Ezen csoportba tartoznak azon esetek is, melyekben valamely érvényes kötelemben a hitelező mint ilyen és nem azért, mert egyszersmind a kötelem természeténél fogva adós is, vétkes cselekvése vagy mulasztása miatt kártérítésre köteleztetik. Ezen szempontból ugyanis kártérítéssel tartozik a haszonkölcsön-adó, a ki a kölcsönvevőnek hibás tárgyat kölcsönöz, melynek használata által emez kárt szenved. Ezen csoportba tartoznak továbbá azon szerződések, melyek közvetlenül a felek akaratánál fogva irányulnak kártérítésre. Ezen esetekben a kártérítés mérve és mennyisége tekintetében ugyan a felek 24 L. Mommsen i. m. 6. 1. — Sourdat i. m. I. köt. 2. 1. 26 V. ö. Mommsen i. m. 3. 1. — Windscheid, Pandekten 257. §. — Arndts, Pandekten 206. §. — Ezen általánosan elfogadott fogalommeghatározást újabb időben Cohnfeld i. m. 3. 1. elveti, azonban olyan érvekkel, melyek a fenti fogalommeghatározás helyességét és gyakorlati hasznavehetőségét meg nem czáfolják. Ellenzése különben még a római jog szempontjából is csak elvont elméleti érdekkel bir, miután a fenti fogalommeghatározás csak gyakorlati magyarázati czélból állíttatik fel és pedig nem is szorosan a római források szavaiból, hanem csak közvetve a római jogászok nyilatkozataiból levont abstractio alapján. L., 1. II. pr. D. de minor. (4, 4). L. 15. § 7- í>. quod vi (43, 24). V. ö. Mommsen i. in. 4. 1. 26 Ez az úgynevezett nemleges szerződési érdek (negatives Vertrags-Interesse). L. Mommsen i. m. 7. 1. — Seuffert, Archiv XXI., 29. — Jhering, Jahrbuch für Dogm. 4. köt. I. — Savigny, System III. 138. § d.
