Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 4. szám - Az "animus domini" bírálata. 3. [r.]
386 SZEMLE emlékbeszédet mondott Nicolet volt elnökről, Seligmann ügyvéd pedig ily czimű értekezést tartott: »Mirabeau az aix-i parlament előtt.« A mentelmi jog az olasz képviselőházban. Az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával P a i s képviselő panaszt emelt a közigazgatási hatóságoknak a justitiába való avatkozása ellen s kérte a minisztert, utasítsa a főügyészeket, »hogy a parlamenti képviselők ellen ne oly könnyen indíttassanak büntető eljárást.« E dologra visszatért a ház június 23-án tartott ülésében, mint a Saladini és Costa képviselők ellen folyó mentelmi ügyek előadója, kiknek egyikét bűntettre való felhívás, másikát közhatósági közeg bántalmazása miatt kérte ki a bíróság. A bizottság javaslata ellen, mely a kiadatás megtagadását ajánlotta, kikelt Billia ügyész, ki hivatalos köntösében erősen szólt némely képviselőknek az ügyészségre szórt vádjai ellen s tagadta a képviselőház azon jogát, hogy a mentelmi ügy érdemleges bírálatába bocsátkozzék. Saladini maga kérte kiadatását, de úgy értelmezte az alkotmány idevágó 45. szakaszát, hogy a képviselőházat ugyanazon jog illeti meg, mint a biróságot (!), s leginkább akkor, midőn gyanítani lehet, hogy a végrehajtó közegek részéről visszaélés forog fenn s az üldözés alá vett cselekedet politikai mozzanatokkal áll összefüggésben. N i c o t e r a elemezi a szóban levő alkotmányczikket s azt vitatja, hogy a mentelmi jog feletti rendelkezés implicite magában foglalja az ügyiratok megvizsgálhatását s igy az érdemleges tárgyalást. Az előadó ugyanazon szempontokat fejtegeti. A ház felfüggesztette mindkét képviselő immunitását, s az első helyen nevezett vádlott felmentetett, mig a másodiknak pere felebbezés alatt van. A nemzetközi irodalmi egyezmény a német szövetségtanács előtt. A szövetségtanács egy általános irodalmi egyezmény javaslatával foglalkozik, melynek czélja : »hogy a birodalom egy általános irodalmi egyezmény megkötésében, az előterjesztett javaslatok alapján, fentartva a további tárgyalások által netán szükségesnek bizonyuló módosításokat, vegyen részt.« A javaslat franczia szövegben terjesztetett elő, mely megfelel a mult évi szeptember hóban Bernben tartott általános irodalmi egyezmény fölötti tanácskozások eredményének. A javaslat bizottsághoz utasíttatott. A porosz-orosz szerződés. Az új kiszolgáltatási szerződés általános elfogadtatásának kérdése még folyton kisért. Január közepén jól értesült oldalról állították, hogy Ausztriával nem folytak ebbeli értekezések. Nemsokára azután, látszólag félhivatalosan, azt híresztelte a sajtó, hogy Bécsben megkezdődtek az alkudozások. Gyanítják, hogy talán bizalmas kérdés intéztetett Bécsben, ott azonban Magyarországra való tekintetből az ügyet függőben tartják és valószínű, hogy az csak az Oroszországgal ez irányban folyó alkudozások befejezése után fog komolyabban elővétetni. Ez azonban csak vélelem. Feltűnő, hogy a »Times« egy márczius hó 4-ikén kelt brüsszeli sürgöny alapján jelenté, hogy a hollandi igazságügyminiszter, vonatkozással a létező kiadatási szerződéseknek Németország ajánlotta módosítására, a második kamarában kijelenté, hogy Holland sohasem fogja a politikai bűnösök kiszolgáltatását elfogadni és hogy a kamarák ebbe bele sem egyeznének. Ez hihetőleg interpellatio folytán történt. Az ottani kiadatási törvény különben nem tesz különbséget a politikai és a közönséges gyilkosság között. Régebben Németalföld Oroszországgal is kötött ily értelmű szerződést. A poroszhollandi szerződés annak idején különböző magyarázatokra adott alkalmat, s valószínűleg erre czélzott a miniszter nyilatkozata.
