Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

ÉSZREV. A MAGY. MAGANJ. TÖRVÉNYK. TERV. A KÖT. JOGOT TÁRGY. RÉSZÉRE 123 mény esetében igényelhető az ellenszolgáltatás, csekély vagy nagy fáradsággal járt-e annak létesítése, sok időt vett-e igénybe vagy keveset: mind az itt teljesen közömbös. Ily körülmények között természetcsen egészen önálló és csaknem minden irányban eltérő szabályozást is igényel a két ügylet, ugy hogy az összefoglalás által rövidség tekintetében sem igen lehet valamit nyerni, mint különben várható lenne, azon néhány esetben pedig, hol a tervező mégis mcgkisérlé ily nyereségre szert tenni, a bizonytalan terminológiája által már is okozott zavart annyira fokozta, olyan se hus se hal szabványokat alkotott, hogy az egy-két szakasz ilyetén megtakarításában bizony kevés köszönet van. A mondottak után felesleges még külön is kiemelnem, hogy nézetem szerint az egész fejezet-szelvény átdolgozandó, hogy a munkabéri szerződés (loc. cond. operis) újabb definiálásánál arra kell ügyelni, hogy a fogalom a fennebb jelzett tágabb értelemben határoztassék meg és hogy a bér szolgálati szerződésre vonatkozó szakaszokban, tekintettel nem egy, e fogalom alá eső ügyletre, melyben tulujdonképi munka teljesítése egyáltalán nem forog fenn (gondoljunk pl. azon szerződésre, melylyel társalkodónő szegődtetik, vagy a melylyel valaki házfelügyelőül alkalmaztatik, kapusnak felfogadtatik), a »munka teljesitése« mellett vagy a helyett »szolgálatok« vagy »szolgálattételek« említendők (a fennebb idézett törvénykönyveknek és tervezeteknek ide vonatkozó kitételei: »Dienste, Dienstleistungen, services.«) 523. §. »A munkabér átalában vagy részek — szám, mértéksúly, idő szerint lehet meghatározva«, igen tökéletlen kifejezése azon eszmének, hogy a munkabér egy előre meghatározott vagy pedig a szolgálattételek időtartama, a munkaeredmény darabszámának, mértékének, súlyának tekintetbevételével csak ezután kiszámítandó összeg lehet. Az 534. §. rendelkezését, mely szerint a munkabér nagysága iránt előleges megállapodás, felsőbbségi díjszabás és helyi szokás hiányában a munkavállaló belátása (tehát puszta önkénye) határoz, nem fogadhatom el; mert épen 'a locatio operarum et operis eseteiben igen gyakran olyanok a körülmények, hogy lehetetlen a bér, tiszteletdíj összegét csak megközelítőleg is előre meghatározni (pl. nem lehet tudni, milyen és mekkora lesz a dolognak szükségelt javítása, meg nem állapitható előre, mennyi időt és fáradságot veend igénybe az ügyvédre bizott ügy; a sebész