Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - A kereskedelmi ügyek tanához. 1. [r.]

AZ ANIMUS DOMINI BÍRÁLATA 119 tudatán kivül alig lát valamit tulajdona után. Mégis: a korlátlan tulajdon öntudatával az emphyteuta sem birhat és nem érthető, hogy a dominus emphyteuseos, kitől Schröter sem tagadja meg az animus dominit, miért legyen kizárva a birtokból ? Még kevésbbé talál a Schröter állítása a zálogbirtokosra, ki nem hogy a tulajdonos állásával birna, de kinek határozottan meg van tiltva, hogy a zálogtárgyat használhassa, vagy gyümölcseit húzhassa. A precarista és sequester eseteiben pedig a ^tulajdonosi akarat« teljességgel cserben hágy. Schröter ezeknél az animus dominit oly liberálisan értelmezi, hogy maga is bevallja, hogy ezen értelmezés szerint akár a bérlő és más detentorok eseteiben is képzelhető a birtokvédelem. A másik iránynak Warnkönig a szószólója.23 0 a Theophilus v]>up) 8S<J7M'£;OVTO; kifejezését »animus dominandi, disponendi, possidendi, animus rem sibi habendi«-vel fordítja és ezen animussal szerinte bír mindenki, ki a dolgot határozottan nem a 1 i e n o nomine birtokolja. Ez érvelés azonban, a mennyiben a precaristára és zálogbirtokosra talál, legalább oly mértékben talál a bérlőre és haszonkölcsönvevőre is. Ezektől az animus rem sibi habendit csakoly kevéssé lehet eltagadni, mint amazoktól. Ugyanez áll Kierulffra is. 24 Szerinte az animus domini nem zárja ki azt, hogy a birtokos egy harmadik személynek a dologra való erősebb jogát elismerje. Ez megmagyarázná, hogy miért ismertetik el az animus domini a zálogbirtokos stb. esetében"; de nem magyarázza, miért nem ismertetik az el a bérlő stb. esetében is ? Hasonlóképen Pfeifer. 25 Elvetve a Savigny származtatott jogi birtokának »korcsfogalmát« (»das Unding des abgeleiteten Besitzes«), ő a zálogbirtokos stb. birtokának alapját a bennök levő animus rem sibi habendi-ben találja, mely szerinte a bérlőben stb. azért nincs meg, mert ezek a dologgal »csak egy bizonyos előirt módon rendelkezhetnek«, különben pedig a dolog feletti közvetlen hatalommal nem birnak! Kérdjük: vájjon a zálogbirtokos nem csak »egy bizonyos előirt módon« rendelkezhetik-e a dologgal ? És kinek van »közvetlenebb hatalma« a dolog felett: a haszonélvezőnek, ki élethossziglan húzza a dolog összes hasznát, vagy a precaristának, kitől az minden pillanatban elvonható ? Eartels26 a »leszármaztatott birtok« esetei közül mindenekelőtt kirekeszti a sequestert és emphyteutát. Ezek szerinte nem jogi birtokosok, minthogy ezek a Bartels értelmében vett »animus rem sibi habendi«-vel nem birnak. Szerinte ugyanis az animus rem sibi habendi-nek a dolog egészének közvetlen uralmára kell mennie, mit a zálogbirtokos 23 Warnkönig: Ueber die richtige Begriffsbestimmung des animus possidendi Archív f. civ. Pr. 13. köt. 169—180 1. 24 Kierulff Theorie s. Civilr. 352 k. 1. 25 Was ist und gilt im röm. R. der Besitz ? 26 Linde's Zeitschrift 6. köt! 178—214 1.