Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

A magyar jogászok és a magyar társadalom. Magyarország ezelőtt csak ötven évvel is, régi intézményeivel és akkori társadalmával, mily szomorú provincia volt. Világhírű bcra, búzája a jobbágyság rendszerével lenyűgözött földben termett; nemzete csak a nemességből állott s rónáin és bérczei közt a haladó korszellem útja régi bálványok közt vezetett »kötött ut­levéllel«, melyről idegen gyámkodás gondoskodott. Szerény remé­nyekre alig jogosító helyzetében ez az ország alig volt több, mint geographiai fogalom. Ma szabad ember, szabad föld és szabad gondolat hazája: az európai continens egy olyan pontja, a hol a szabadság és a culturélet vezéreszmei új világot teremtenek, gyor­san kiemelkedőt a régi, ezelőtt 34 évvel hirtelen összeroskadtnak romjai felett. Uj élet, új társadalom, egy új modern állam kelet­kezik itten, melyet életrevalóbb tényezők szabad működése és modern irányban fejlő, sőt már nagyjában kifejlett jogrend szabá­lyoz. Alig maradt valami, a mi emlékeztet, hogy volt itt valaha más élet, más jogrend, más világ, olyan, a melyben csak a kivált­ság tett embert földet függetlenné, a melyben a gondolat szár­nyait a censura ollója nyirbálta s a melyben egy vérszegény tár­sadalom egyfelől szűk világnézettel nyugodott meg azon, hogy »extra Hungáriám non est vita«, másfelől elcsüggedve, már-már végzetes lemondással kezdé búsan dalolgatni pessimisticus költőjé­vel : multadban nincs öröm, jövődben nincs remény! Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy az a régi világ — bálvá­nyaival, egyoldalú szegényes világnézetével, a haladó korszellem által alámosott, speciális jogrendjével — még elég korán (még mielőtt bekövetkezett volna a »nagy nemzeti temetkezés-?) egy regeneráló forradalomban megsemmisült. Mert bizony megsemmisült az. A régi magyar társadalom összedőlt törmelékei közt még csak foszlányok maradtak fenn a múltból, melyek csak kegyeletre hivnak fel. A mi pedig napjainkra átöröklött a régi világnézetből, régi jogrendből, elszigetelten vergődik a modern alakulat és feltartóztathatlan Magyar Igazságügy 1885. XXIII. 1. 1

Next

/
Thumbnails
Contents