Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 2. szám
A VISITATIO CANONICA A MAGYAR EGYHÁZJOGBAN 97 Az 1729. és 1734. évi declaratorium a visitationalis jogra nézve azt mondja : hogy a metropolita és a püspökök saját kerületük egyházait a szükséghez képest szabadon visitálhatják; nehogy azonban félreértések támadjanak s nehogy a szegény nép az előfogatokkal túlságosan terheltessék, a kath. főpapokkal folytatott tárgyalás után jelentést kell tenni a világi hatóságoknál a visitatorium és a szükséges kíséret kiszolgáltatása végett. Sem ezen rendelkezések sem a későbbiek 74 nem voltak alkalmasak a küzdelem megszüntetésére, mert a főkérdést megoldatlanul hagyták, azt t. i.: mely nem egyesült egyházak és községek képezik a nem egyesült metropolitának és püspökeinek saját egyházait, a hol a iurisdictiót s a visitationalis jogot szabadon gyakorolhatják? E kérdés konkrét megoldása különben az idő haladtával mindig nehezebbé is vált, mert azon korban csak egy félszázad múlva is bajos lett volna constatálni, kik a Csernovich Arzénnal bevándorolt szerbek (populus quem metropolita secum duxit) utódai és kik nem. 1747-ben Maria Terézia a szerb privilegialis ügyek intézésére külön udvari küldöttséget állított fel75. Ezen időtől kezdve a magyar udvari kanczellária folytonos harczban áll e küldöttséggel a keleti egyházügyeket illetőleg. E küzdelemből, mely tetőpontját a Koller és Bartenstein udvari tanácsosok 1755. évi memorandumaiban érte el,75 anynyit világosan látunk, hogy a nyilvános és a magán vallásgyakorlat közti különbség — más jogalapon ugyan és részben más jogkövetkezményekkel — a keleti nem egyesült egyházzal szemben is alkalmazást nyert.77 Csak azon helyek egyházai, hol a nem egyesültek nyilvános vallásgyakorlattal birnak, állanak a nem egyesült püspökök iurisdictiója alatt s csak itt gyakorolhatják a visitationalis jogot; de itt is csak a királytól nyert beleegyezés és mandátum visitatorium alapján. 78 A kath. püspökök azonban még ezen korlátolt visitationalis jog ellen is mindvégig küzdenek. így Puttnik Moyzes újvidéki püspök 7Í Lásd az 1770. és 1777. évi regulamenlum, valamint az 1779. évi declaratorium Ulyricum 25. pontját. Orsz. ltár helytartótanácsi osztály. 76 Szalay: Szerb telepek 54. 1. — Schwicker : Politische Geschichte der Serben 108. 1. 76 Lásd e nagyfontosságú okiratokat az Országos levéltárban : Acta Illyrica Fasc. I. Nr. 8. 77 Kitűnik ez már az 1733- január 16-iki H. t. rendelet következő passusából: neve eiusdem ritus graeci non uniti homines passim per regnum, ubi hactenus non erant, pro libitu sédem figere, et in locis, ubi religionis suae ecclesias, et exercitium publicum ad praesens non habuissent illud sibi vindicare ac per se, propriaque authoritate introducere praesummant. 73 Cyrillovich Sophronius budai nem egyesült püspök 1779. szept. 24-én nyert visitariumában ez áll: 1-0 Visitationis suscipianda facultas duntaxat ad illa loca extenditur, quae in vestra dioecesi sub iurisdictione provinciali Hungarica existunt et his vestri ritus homines publicum religionis exercitium habent, neutiquam vero ad alia loca ubi videlicet modo dicti ritus hom nes publico religionis exercitio destituuntur etc. Győri püspöki levéltár.
