Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - A közjegyzői törvényjavaslathoz

SZEMLE masabb közeg a kir. közjegyző, minthogy különben is a közjegyző az illető hagyatéki bíróság vagy hatóságnak reá átruházott hatáskörében működő államközeg. A kamara ennek igazolásául az évenként beterjesztetni szokott hivatalos statistikai adatokra hivatkozik, és ha az egyes közjegyző által feldolgozott hagyatéki ügyek számával párhuzamba vétetik a kir. járásbíróságok által feldolgozott hagyatékok száma, ki fog tűnni, hogy a közjegyző nagyobb eredményt bir felmutatni, mint akármelyik kir. járásbíróság. A díjak alig is vétethetnek számitásba, mivel árva és gyámsági ügyekben a megyei statútumok alapján egy más tárgyaló közeg, a szolgabíró is igénybe veszi mint mellékkeresményt, úti költségeit és tárgyalási díjait, a nélkül hogy akár a munka alapossága, akár gyorsasága a közjegyzőével szemben latba vettethetnék. De meg másrészről, ugy a bíróságok mint az árvaszékek s szolgabirák annyira túlterhelvék egyéb munkával, hogy vajmi kevés időt szentelhetnek a hagyatékok gyors és alapos tárgyalásának, mig ellenben a közjegyzők, megszorított hatáskörük mellett, főkép a vidéken, csakis a hagyatékok tárgyalására vannak utalva. III-hoz. Az örökösödési eljárás egyszerűsítését s gyorsítását ugy a feleknek, mint az államnak anyagi és jogi érdekei egyaránt sürgetik. És itt egy fontos közkormányzati elv volna következetesen keresztül viendő, az t. i., hogy a bíróság hivatásához képest kizárólag csak peres kérdésekkel foglalkozzék, ellenben a peren kívüli ügyek, melyekhez kétségkívül a hagyatékiak is ^irtóznak, hatásköréből kivétessenek. Kivált hagyatéki ügyekben a bíróságnak fentartott teendőket a kir. közjegyző is közmegelégedésre s a birói tekintély avagy rendes hatáskörének megsértése nélkül bátran elvégezheti. így a) a végrendeletet a tárgyaláshoz megjelent feleknek a közjegyző is kihirdetheti s nyomban reá a hagyatékot is a legtöbb esetben végleg le is tárgyalhatja. A végrendeleteknek a bíróság általi kihirdetésére elegendő s alapos indokot nem lehet találni, mert a megőrzés, kihirdetés s csonkitatlan fenntartás iránti biztonság a közjegyzőnél, ha nem nagyobb, legalább is oly mértékben feltalálható, mint a bíróságnál, b) A gondnok kinevezése ismeretlen tartózkodásúak s távollevők részére szorosan véve szintén nem birói teendő, c) A birói átadási végzés (beszavatolási okmány) hozatala csak szükségtelenül szaporítja a bíróságok teendőit. A nagykorúakat érdeklő hagyatéki ügyekben a birói átadási végzés ugyanis nem egyéb, mint a tárgyalás alkalmával a felek közt létrejött egyezségnek, ugyszólva, egyszerű másolata; az alap tehát, melyre a beszavatolási okmány támaszkodik : a tárgyaló közeg által jegyzőkönyvbe vagy közokiratba foglalt egyezség ; következőleg a nagykorú örökösök közt létrejött osztályegyezségnek külön birói végzésbe való foglalása annál kevésbbé indokolt, mivel a közjegyző előtt élők közt létrejött s ingatlanokra vonatkozó egyéb osztályokmányok alapján a telekkönyvi bejegyzéf minden további birói beavatkozás nélkül jelenleg is eszközöltetik, de sőt a telek könyvi rendtartás értelmében erre maguk a felek által készített magánokmányok is alkalmasak. Ellenvettethetik, hogy a biró az örökösödésre való jogosultság kérdését is hivatva van megvizsgálni s a netán hiányos tárgyalás pótlását is elrendelni. Ámde ez nem oly általános szabály, mely minden esetben érvényt nyer, mert a kiskorúakat érdeklő hagyatéki ügyekben is a gyámsági törvény 254. §-a értelmében e kérdések bírálatába a bíróság be se bocsátkozik, hanem minden vizsgálat mellőzésével,