Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - Kétezer éves itélet. Hermias pere a Kr. e. 117. évből

SZEMLE kijelenti, úgymond, hogy sem azelőtt nem tartott igényt a házra sem jelenleg nem tart, és tette ezt a végből, hogy minden ürügyet elvonjon az ellenfelektől, kik semmi jogczímre sem hivatkozhattak. Ennélfogva indítványozta, hogy alperesek a házból kiűzessenek és birtokától megfosztassanak. Felolvasta a királyi jegyző egy jelentését is, melyből kitűnt, hogy Hermiasnak pere levén a chrematisták előtt Nechthmontes, a diospolisi Ammon egyik papjának leánya Ármais ellen huszonöt könyöknyi búzatermő föld iránt, mely szerinte ősi tulajdonát képezi és melyet Ápollonius, Dámon fia, egészen jogellenesen Armaisnak eladott, Apollonius szavatolván Armaisért; a királyi jegyző jelentést tett a chrematistáknak azon adatok alapján, melyeket a helyi jegyző és a kerületi jegyző 16 beszereztek s melyek megállapították, hogy a nevezett föld Hermon, Hermias fia, Hermias anyjának nagyapja nevére van beírva és hogy Apollonius beleegyezett abba, hogy a nevezett föld birtokáról lemondván, neki erről elismervényt ad. Nézete szerint az ezen ügyben kelt ítélet igen erős előzményt képez a Horos és társai ellen a ház iránt folyó jelen perben. Felolvasta továbbá egy edictum másolatát, melynek értelmében a be nem jegyzett egyptomi szerződések érvénytelenek, s ennek folytán azt állitotta, hogy a Horos és társai által a házra nézve felmutatott szerződések figyelmen kivül hagyandók. Felolvasta a honi törvény több helyét is, melyekből az következik, hogy a bíróságok előtt felmulatott szerződések bizonyítékul csak ugy szolgálhatnak, ha hitelesitvék 17 és hogy a felmutatott hamis szerződések megsemmisitendők. Felolvasta a szavatosságról szóló törvény 13 egy helyét is, állítván, hogy e szerint az ellenfelek az eladók ellen fordulhatnak. Felolvasta továbbá Hermias, a király unokaöcscse, stratéga és nomarchos több okiratát, melyekhez csatolva volt egy hozzá Diasthenes stratéga által irott levél, azon levéllel, melyet utóbbihoz Ammon papjai intéztek és Pamonthes, akkori helyi jegyző jelentésével; végre Aeneas stratéga egy levelét, mely tanusitja, hogy a diospolisi balzsamozók 19 a Memnonnak szentelt épületekbe utasíttattak. Azt állitotta, hogy ezen okmányok elegendően igazolják tulajdoni jogát. Felolvasott végre egy az elévülésre vonatkozó edictumot, a0 hogy igazolja, miszerint az ellenfelek a kereset előtt nem szerezték meg az elbirtoklást. Ezen okokból s hivatkozván az általa perbeszédében felolvasottakra, azon indítványt terjesztette elő, hogy az ellenfél a házból kiűzessék s hogy ö n nevezett ház birtokába helyeztessék vissza. 16 Ezen írnokok vagy jegyzők a helyi közigazgatással és különösen a kataszter őrzésével megbízott hivatalnokok voltak. 17 A szövegben ez áll: eJTupiwjJiévYjv. A arupíwai? az esküvel való erősítést jelenti, a mint Révillout ur helyesen magyarázta, nem pedig a biztosítékot adó okmányt, a mint Peyron Amadeus helytelenül hitte. 18 A [Í£[3«'!ci)Ji; az eladónak a vevő iránti szavatossága. 19 A rendőri intézkedés a taricheutákat kényszeritette, hogy M-enmon helyiségébe vonuljanak vissza, nem pedig a choachytákat. Az ebbeli összetévesztést helyesen emeli ki alperesi ügyvéd. a0 A Ttpisafua elévülést jelent. Hermias ügyvéde azt iparkodik bizonyitani, hogy erre alperesek, kétségkívül a hibás birtok következtében, nem hivatkozhatnak. Peyron A. helytelenül gondolja, hogy a makacssági ítélet ellen használható s alperesek -által elmulasztott ellenmondás határidejéről van szó. Meglehet, hogy Hermias azt is felhozta, hogy az elévülés elleneznem folyhatott, mialatt közszolgálatban távol volt.