Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
32 DR. HEIL FAUSZTIN Az ember valóban gondolkodóba esik, hogy ha csak ilyen áron nélkülözhetni a halálbüntetést, nem humanusabb-e annak fenntartása! Az 1853. évi toscanai codex 15. §-a szerint »az ergastolora itélt jobb lábán 4 font súlyú, bőrrel körülfont gyűrűt hord éjjel nappal, s igy dolgozik czellájában az első husz éven át folytonos magánelzárásban. Husz év múlva, kívánságára, más elitéltek társaságában dolgozhatik, azonban folytonos hallgatás kötelessége mellett. A 70 évnél idősbb elitéltek ezen enyhítésben (!) 20 év lefolyta előtt is részesülhetnek. Az enyhítésnek nincs helye, ha az elitélt elitélése után oly bűntettet követ el, melyre hasonlag ergastolot vagy egy évi börtönnél súlyosabb büntetést rendel a törvény. Ezen büntetés mindig életfogytiglani s Elba szigetén hajtatik végre. Az ergastolora itélt életfogytiglan a teljes interdictiónak van alávetve«. Tehát a szó szoros értelmében élő halott! Az 1860. évi január hó 10-ki rendelet a halálbüntetést eltörülte; a halálbüntetéssel sújtott bűntetteket ergastoloval, az eddig ergastoloval sújtott bűntetteket pedig 20—25 évig terjedhető fegyházzal rendelte büntetni; az ergastolo büntetését pedig annyiban enyhitette, hogy a 20 éves éjjel-nappali magán elzárás a 10 első évre szoríttatott s a vasgyűrű elejtetett. Az 1868. évi Pisanelli-féle tervezet ezen enyhítésnek sem adott helyt, a vasgyűrü kivételével, s 13. §-ában az ergastolo büntetését ekként határozta meg: »Eletfogytiglani szabadságvesztés-büntetés, folytonos magánelzárás s munkakötelezettség mellett. Az ország valamely szigetén hajtatik végre«. Az 1870. évi Borsani-féle tervezet az ergastolo büntetését mellőzte. A halálbüntetés után következő életfogytiglani fegyház (reclusione a vita) némileg enyhébb, mert csak éjjeli magánelzárás van rendelve, nappal közös munka hallgatás mellett. A halálbüntetést megtartott Vigliani-féle tervezet azonban, melyet a senatus jóváhagyott, az ergastolot is megtartotta. (A harmadik sorban következő reclusione csak határozott tartamú szabadságvesztés-büntetés.) Az ergastolo büntetését az 1868. évi tervezetnek megfelelően határozta meg, azon enyhítéssel azonban, hogy tiz évi folytonos magánelzárás után az elitélt nappal közös munkára bocsájtható, hallgatás kötelezettsége mellett, de csak azon feltétel alatt, ha javulásának jeleit adta. Ezen enyhitést az intézet fegyelmi tanácsának javaslata alapján az igazságügyi s belügyi ministerek egyetértően engedélyezik. Rosz magaviselet esetében az engedély visszavonható. (13. §.) Az ergastolora elitélt azonban elveszti: 1. atyai és férji hatalmát, 2. végrendelkezési képességét s az elitélés előtt alkotott végrendelete is érvénytelenné válik, 3. azon képességet, hogy mint tanú vagy szakértő kihallgattathassék. (44. §.)
