Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

AZ OLASZ BÜNTETÖTÜRVÉNYKÖiNYV TERVEZETE 25 És a mig e kérdés az abolitio értelmében nem nyer megoldást, addig Olaszország egységes btkvnek alig fog örvendeni. Nem kell abolitionistáknak lennünk, hogy ezt megértsük, és — méltányoljuk. Mert ha igaz, hogy a halálbüntetés szükségének érzete nem engedi annak eltörlését az északi és déli tartományokban: nem kevésbbé igaz az is, hogy lehetetlen visszaállítani ott, hol eltöröltetett. Visszaállíttatván, soha végre nem hajtatott, azután újból eltörültetett. A közvélemény még gondolatától is irtózik, nemhogy szükségét érezné. Carrara külön értekezés tárgyává tette azon kérdést, vájjon a büntető törvény egysége feltétlenül szükséges-e? Tagadólag felel. Oly ész, mint Carrara, plausibilis indokokban nem is szűkölködött. S valóban meggyőzőnek látszik s hatalmasnak azon érvelés, hogy a büntető jog egysége feltétlenül szükséges lenne, ha a büntető jog alapjául az absolut igazság fogadtatnék el, de nem szükséges a jogvédelem alapjának elfogadása mellett. Azonban nemcsak ezen értekezésből, hanem a nagynevű szerző más irataiból (p. o. »Sulla crisi legislativa in Italia« opuscoli II.) tisztán kivehető, hogy az egyedüli irányadó szempont az, hogy Toscana a halálbüntetés visszaállítása veszélyének ki ne tétessék. Inkább lemondanak az egységes büntető törvénykönyvről. A codificatio sikere ez irányban a Senatus hajthatlanságán tört meg, mely a halálbüntetésnek az alsóház által óriási többséggel is indítványozott eltörléséhez hozzá nem járult. Ki fog ez tűnni a codificationalis törekvések rövid jellemzéséből. II. (A tervezetek ismertetése. A halálbüntetés a tervezetekben. Mi az »ergastolo« ?) A szabaddá és függetlenné vált olasz nemzet, elérvén legfőbb óhaját, politikai egységét, azonnal hozzálátott a másik, békés ugyan, de nem kisebb nemzeti munkához : a jogegység létesítéséhez. Ma ennek már csak egy, de mindenesetre legfőbb tényezője van hátra: a büntető jog egysége. Csak az anyagi bűntető jogé. Mert az 1859. évi bűnvádi eljárás az 1865. évi ápril 2-án hozott törvény s az annak alapján 1865. évi november hó 26-án kiadott rendelettel 1866-ik év január i-jével az egész országra kiterjesztetvén, a jogegység e téren meg van. Mancini, ki mint Olaszhon igazságügyministere az ez idő szerint legújabb btkvi tervezetet a parlament elé terjesztette, mint képviselő már 1865-ben útját egyengette e műnek. Azon meggyőződésben élt, hogy az egységes anyagi büntető törvény létesítése egyedül s kizárólag a halálbüntetés kérdésének megoldásától függ; hogy mindaddig, mig ezen