Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

AZ OLASZ BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETE 105 Ezen további osztályozás alapjait nem képezi s nem is képezheti a büntetendő cselekmény benső természete, minősége. Nem képezheti a dolog természeténél fogva; mert ezen ismérv, ezen kriterion alapján a két alosztály egy főosztályt képez; más szóval: ezen kriterion mindkét alosztálylval közös, mindkét alosztályban egy és ugyanaz. Az alosztályozás alapját a büntetendő cselekményeknek benső mennyisége, »súlya«, képezi. És miért ? A főosztályban, a tágasabb értelemben vett, vagyis a bűntetteket s vétségeket magába foglaló »bűntettek« osztályában, egymás mellett állanak, benső természetűknél fogva egy osztályba tartoznak: a halálbüntetéssel sújtandó gyilkosság és az egynapi fogházzal is elégségesen büntetett csekély lopás, az egy forintnyi pénzbüntetéssel megtorolható becsületsértés. Ez indokolja az alosztályozást s ez nyújtja az alosztályozásnak egyedül helyes, szüségszerü alapját. Ez indokolja, hogy különbség tétessék súlyos jogsértés = súlyos bűntett, és enyhe jogsértés = enyhe bűntett között. Nem »minőségi különbség« ez (quoad qualitem), mert ilyen a kettő között nincs, hanem »mennyiségi, súly szerinti különbség« (quoad quantitatem), mert ilyen igenis van. A nomenclatura kényelmessége abban áll, hogy a súlyos bűntett »bűntett«-nek, az enyhe bűntett »vétség«-nek mondassék. De nemcsak a nomenclatura kényelme s nem is első sorban ez, hanem az, hogy a két cselekmény mennyisége, súlya közti külömbség már az elnevezésben külsőleg is jeleztessék, praegnans kifejezést nyerjen. Ez a jogérzet szempontjából is jelentőséggel bir. Bűntettnél a közönség azonnal a jogrend elleni súlyos mérényletre gondol, a tettesben megrögzött gonosztevőt, a társadalom különösen veszélyes ellenségét hajlandó látni. Ne süttessék már az elnevezés által ily bűntett bélyege arra, a ki a jogrend terén még sem mélyen sem végleg nem bukott, hanem csak megbotlott; csak térdre esett, ez pedig a költő szerint még imával is végződhetik. Csak a súlyos bűntettet lehet súlyos büntetéssel illetni, enyhe bűntett csak enyhe büntetést vonhat maga után. Mert a büntetés súlyának a büntetendő cselekmény súlyával egyenes arányban kell állania. Minden más felfogás a józan fogalmaknak fejre állítása. Ebből következik, hogy a bűntettek alosztályozásának egyedüli s legmegbízhatóbb külső ismérve, kriterionja a büntetés. Ebben nincs törvényhozói önkény s nem is lehet, mert a büntetés az osztályozásnak nem alapja, hanem külső ismérve; más szóval: valamely büntetendő cselekmény nem azért bűntett vagy vétség, mert súlyos vagy