Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Francziaország. Törvényjavaslat a visszaeső büntevök száműzetéséről (rélégation)

KÜLFÖLDI JOGÉLET 91 nyerve. Az ügyvédi karban rendkívüli népszerűségnek örvendett s társalgása fölötte vonzó volt, humora és mulatságos adomázása által. Politikai pártállása szerint napoleonista volt, s benső barátságban élt III. Napóleonnal. Képviselőjelölt is volt kétszer, de mindig megbukott. Lachaud temetése deczember 12-én nagy részvét mellett ment végbe. A bonapartista párt notabilitásai majdnem mind megjelentek s hozzájok csatlakozott az elhunyt barátainak és tisztelőinek beláthatatlan serege, sok senator, képviselő, bíró, ügyvéd, iró, katonatiszt, képviselve volt a köztársaság elnöke is. A szertartás maga igen egyszerű volt, mert az elhunyt igy rendelkezett s az emlékbeszédet is kikérte magánakEugénia császárnét Rouher képviselte, ki a becsületrend nagykeresztjével jelent meg; Napóleon herczeg megbízásából Brunet tábornok követte a halottas kocsit. A beszentelés a Saint Germain des Prés nevű templomban történt, a sirba tétel a Mont Parnasse temetőben, hova az egész közönség gyalog ment ki. Anglia. Az angol sociologiai egyesület. A társadalmi tudományok előmozdításával foglakozó angol egyesület (Social Science Congress) huszonötödik közgyűlését szeptember 20-án nyitotta meg és 27-én zárta be Nothingbamban. A társulati elnök, lord O'Ha gan, akadályoztatása következtében Hastings országgyűlési képviselő bízatott meg a tárgyalások vezetésével. Megnyitó beszédében első sorban a társulat czéljait ismertette s ezután áttért a törvényhozási fejlődés vázolására. Beszédében kiváló helyet foglal el a megkötött ingatlan tulajdo nt felszabaditólegújabbtÖrvény (Settled Land Act), melynek létrejöttét különböző politikai pártokon álló két jeles jogásznak (Cairns és Selborne lordoknak) köszöni az angol nemzet. „Szerencsések voltunk megérni, hogy nemzedékünk két vezérjogásza, bár politikai néze teik eltérők s mindegyik hatalmas párthoz tartozik, példát adtak a hazafiságban, s hivatalban és azonkívül egyesültek a jogszolgáltatás javítására és a törvények tÖkéletesbitésére." A nevezett törvény majdnem vita nélkül ment keresztül a törvényhozáson; szentesítése óta alig foglalkozott vele a sajtó. Mindamellett talán páratlan jogi és társadalmi forradalmat jelent. Talán a tizenharmadik századig, de mindenesetre a restauratio korszakáig kell visszamenni, hogy hasonló fontosságú birtoktörvényre akadjunk. Különös jelenség, hogy a feudalismus elleni küzdelem győzedelmes befejeztével maguk a földesurak alkottak az -eltávolítotthoz majdnem hasonló súlyos jobbágyságot, a hitbizomány oly nemét találván ki, mely a régi bajoknak úgyszólván ismétlése lett. Biztosítani akarván az elsőszülött vagyoni függetlenségét, a családi tulajdon rendkívüli megszorításokkal vétetett körül, így állott elő azon helyzet, hogy a jövedelem nem a tulajdonosé, hanem hitelezőé és zálogosoké, a tulajdon maga sem az Övé, hanem a várományosoké. Nem adhatja el, mert nincs joga hozzá; nem javíthatja, mert nincs tökéje; minden új generatio szaporítja a terheket. Müveit államban a földbirtok kereskedés tárgya, ép ugy mint az értékpapír vagy a gyapot-