Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Francziaország. Törvényjavaslat a visszaeső büntevök száműzetéséről (rélégation)

Külföldi jogélet. Francziaország. Törvényjavaslat a visszaeső büntevök száműzetéséről (rélégation). A bűncselekmények és különösen a visszaesések roppant elszaporodása arra kényszeritette a franczia köztársaság kormányát, hogy a társadalmat ezen közveszély elhárítása által hathatósan megvédje. A büntető rendszer és a börtönszervezet rendszerének reformja már régebben foglalkoztatja ugyan az intéző köröket; de a baj egyrészt oly nyomasztó, másrészt a büntető rendszertől oly annyira független, hogy annak külön törvény által való orvoslása elodázhatatlannak mutatkozik. 1880-ban 1499 visszaeső felett ítéltek a bíróságok. Ezek közül 424 egyén a személy elleni, 1074 a vagyon elleni cselekménynyel volt vádolva. Az utolsó 5 évi időszak alatt 49010 elitélt közül ugyanazon év alatt 7220 egyén kétszer, 1578 háromszor, 417 négyszer, 107 ötször, 35 hatszor és 12 hétszer került elitélés alá stb. Ezen állapot szülte az alant vázlatban közölt törvényjavaslat szükségét, mely mult évi november havában terjesztetett a franczia képviselőház elé. A száműzés abban áll, hogy a törvényben megjelölt elitéltek állandó belebbezésre ítéltetnek a franczia gyarmatok vagy területek valamelyikében (1. cz.). A száműzés alkalmazható azon egyénekre, kik az alant körülirt körülmények között lopás, orgazdaság, sikkasztás, csalás, szemérem elleni bűncselekmények, kiskorúaknak iparszerü elcsábítása, kóborlás vagy koldulás bűntettei és vétségei miatt ítéltetnek el. A száműzés mellékbüntetés, mely a főbüntetéssel egy- és ugyanazon ítéletben mondatik ki (2. cz.). A kóborlás ismérvei közé a franczia btk. 270. §-a szerint az életfentartási eszközök hiánya is tartozván, kimondatik, hogy életfentartási eszközöknek nem tekinthetők: mások prostitutiójából való élés és tiltott játékok. A mennyiben az Ítélet az elitéltnek Francziaországból való kitiltását, mint főbüntetést nem állapítja meg, száműzésnek van helye azon egyén ellenében, a ki: egy évi fogházat (emprisonnement) meghaladó büntetésben bűntett miatt kétszer elitéltetett; vagy bűntett miatt egy évet meghaladó fogházbüntetésre és a fent felsorolt vétségek valamelyike miatt három ízben három havi fogházbüntetésre ítéltetett; vagy a fentebb felsorolt vétségek valamelyike miatt 12 évet meg nem haladó időközökben Öt rendbeli három hónapos fogházbüntetésben marasztaltatott (4. és 5. cz.). A ki elitéltetése idején hatvan éves korát betöltötte, száműzésre nem ítélhető ; a ki pedig elitéltetése idején 22 évét még nem érte el, csak akkor száműzhető, ha a fentekb felsorolt büq-