Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A totalisateur - Csemegi kitüntetése

P4 SZEMLE Vádlottak mindig a futó lovak ellen tettek, soha egyik m ellett sem. Már ez által biztosították maguknak azon esélyt, hogy az esetben, ha két vagy több versenyző lóra fogadtak velük, csak egyszer veszthettek, ellenben többször kellett, hogy nyerjenek. Vádlottak ezen eljárásából, különösen azon körülményből, hogy több, illetve minden egyidejűleg futó lóra fogadtak el betéteket, merítette az első bíró azon nézetét, hogy vádlottak nem valamely állítás feltevését és fentartását szándékolták és hogy nem oly czélból vették fel az előre meghatározott Összegeket, hogy állításuknak nagyobb nyomatékot adjanak, jogi értelemben tehát nem fogadtak. E mellett arra is történt utalás, hogy az állítólagos fogadások ajánlási módja olynemű volt, hogy vádlottakra nézve nem az egves ló és lovas kitűnőségéről való meggyőződésük volt határozó, hanem hogy vádlottak egész magatartásából az tűnt ki, miszerint az eldöntést, nyerést vagy vesztést, valamely lényegileg a véletlentől függő eseménynek bekövetkezésétől vagy be nem álltától tevék függővé ; cselekvésükben tehát egyedül nyerés szándéka vezérelte. Ebből azon következtetést vonja le az eljáró biró, hogy szerencsejátékot űztek. A tudomány azon kisérletei, hogy a játéknak a fogadástól való megkülömböztetési ismérvéül, a szerződő felek akaratirányától független, külsőleg felismerhető körülmény állittassék fel, különösen azon theoria, mely azon körülményt kívánja ily ismérvnek tekinteni, hogy a játéknál — ellentétben a fogadással — mindkét vagy legalább is egyik szerződő fél az eredmény megvalósítására bizonyos előre megállapított szabályok szerint öntevékenységével működik közre, — czélra nem vezettek. Ep oly kevéssé lehet azon közvetitö véleményhez járulni, mely ragaszkodik ugyan a közreműködő tevékenység szükségességéhez, de szakit azon feltevéssel, hogy azt mindkét vagy egyik szerződő félnek keli kifejtenie. Ezen nézetek ellenében áll az, hogy a tulajdonképeni igazi játékból indulva ki, félreismerik a változásokat, melyeket az mostani alakjában mint szerencsejáték szenvedett és figyelmen kívül hagyják azon tényt, hogy az ily játéko* űzök folyvást uj alakokat és szabályokat teremtenek, de mindig csak oly czélból, hogy a nyerés és vesztés kérdése azok szerint döntessék el, és hogy az ezen eldöntést eredményező eszközöket a természet világából vagy az emberi tevékenység köréből, vagy más élő lények tevékenységéből veszik. A szerencsejáték és fogadás közti különbség ismertető jele kizárólagosan a szerződő felek szerződési akaratában és azon szándékban keresendő, melylyel a szerződést megkötötték. E szerint a fogadás lényege az, hogy több személy, ki ellentmondó állításokat tett, megegyezik abban, hogy az, kinek állítása tévesnek bizonyul, bizonyos szolgáltatásra legyen kötelezve. A fogadásnál azon érdek jellemző, melylyel mindegyik az általa felállított vélemény iránt viseltetik. Az ígért vagy betett Összeget az nyeri el a szerződő felek, közül, kinek állítása igaznak bizonyult. A fogadásnál tehát a nyerésnek csak jelképi jelentősége van, az nem önczél, hanem csak külső jelzése valaminek, mi a szerződő felek szeme előtt lebegett. A szerencsejátéknál ellenben — eltekintve a büntetőjogi tekintet