Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

94 DR. TIMON ÁKOS mezesére vezet: szükségét látjuk annak, hogy munkájával nagyobb tüzetességgel foglalkozzunk, mint a milyenre különben igényt tarthatna és a magyar közjog ellen intézett támadásait visszautasítsuk. Mi is Hinkával tartunk: „qui bene distinguit, bene docet" ; csakhogy nem szoktuk önmagunkról hirdetni, mert annak csak ugy van értelme, ha mások elismeréséből fakad. A tudományos képzettség, a helyesen különböztető és tanitó jogászi elmééi legalább is oly távol áll az önhittségtől, mint az igazi arany a talmitól. De lássuk e nagy igényekkel fellépő munka tartalmát röviden s vegyük szemügyre az abban foglalt érvelések értékét tüzetesen. Az első 10 lapon (számozva 16) rövid, vázlatos történetét adja szerző a főpapok végrendelkezési jogának, vagy jobban mondva minden Önálló kutatás és tanulmány nélkül korrendileg felsorolja az idevágó közismeretü s a tankönyvekben is idézett törvényeket és királyi rendeleteket egész 1848-ig. Új e részben csak szerzőnek azon állítása, hogy a régibb időben hazánk főpapjai azért voltak javadalmuk jövedelmének hovaforditásában és igy végrendelkezési szabadságukban korlátolva, „mert a főpapok nemesi előjogokkal birván, adalékok, gyüjtelmek, adó, vám és harminczad fizetésétől felmentve valának s e mellett 9-edet és 10-edet szedhettek, csupán csak háború idején levén kötelesek katonákat állítani". — Vájjon hiszi-e szerző, hogy annak idején a frank birodalomban a Karolingok és hazánkban Kálmán király az általa felsorolt okokból secularisálták az egyházi javakat, s hogy a középkorban a magyar királyok, valamint a nyugateuropai fejedelmek és tartományurak ez alapon vették igénybe a főpapok hagyatékával szemben a ius spolii-t? Ha igen, ugy utaljuk szerzőt a közkézen forgó magyar vagy német tankönyvekre, melyekből jogtörténeti ismeretének fogyatékosságáról azonnal meggyőződhetik, valamint arról is, hogy az általa felhozott kiváltságok a főpapok végrendelkezési jogával semmi összefüggésben nem állanak. A mi pedig a magyar főpapok hadkötelezettségét illeti, arra nézve tudnia kellene a magyar közjog történetéből, hogy a banderialis hadszervezet létrejötte után a magyar főpapok a banderialis jog és kötelezettség alapján különös hadkötelezettséggel voltak terhelve és az ország védelmére állandó haderőt is tartottak, sőt később a tizedjog is különös alapját képezte a hadkötelezettségnek.2) A történeti bevezetést hét szaktekintély (Wenzel, Kőnek, Suhayda, Boncz, Szeredy, Zlinszky, Herczegh) véleményeinek idézése 2) Lásd 1447 : 23 ; 1458 : 2 (Szilágyi-féle); 1458 : 3 (Mátyás-féle): 14o9 : 10, 11, 42; 1471: 7; 1498: 17, 18, 20; 1504: 24 stb. L Az esztergáim érsek hadkötelezettségére nézve: 1536: 16: 1556:19; 1593:16: 1655 : 4, 5, 8. '