Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - Egy általános kötelmi jog szükségességéről, tekintettel a kereskedelmi és az általános magánjog egymáshoz való viszonyára

DR. HAUPT ALBERT Első ügyletként minden kereskedelmi törvényben felhozatik í ingó dolgok vétele azon szándékkal, hogy azok ismét tovább adassanak. De kihagyatik az ezen vételnek megfelelő eladás. Már pedig ha a kereskedés első sorban javak forgalmának a közvetítése, ez a vétel által bizonyára csak meg van kezdve, de nincs bevégezve; csak az eladás fejezné azt be. Vétel és eladás csak egy és ugyanazon cselekményi lánczolatnak, a nyerészkedési vállalatnak, két alkatrészét képezik s ezért inconsequentia, a vételt felvenni a kereskedelmi ügyletek közé, de az eladást kizárni. Ezen következetlenséget a belga törvényhozás a kereskedelmi törvény revisiója alkalmával helyesen kiküszöbölte, a mennyiben az 1872. deczember 15-én kihirdetett törvényben (loi commprenant les titres I. á IV. livre I. du code de comerce, art. 2.) közvetlenül az eladási szándékkal kötött vétel után azon eladási ügyletet sorolja fel, mely ily vétel következménye (Toute vente .... qui est la suite d'un tel achat Sachs Emil, die Revision des H. Rechts in Belgien, Beilageheft zu Bd. XXI. der Zeitschrift f. d. g. H. R. 6-ik lap.) Miért maradt ki továbbá a feltétlen kereskedelmi ügyletek közül például a nyerészkedési szándékból, de csak alkalomadtán kötött pénzváltói vagy fuvarozási ügylet, mely mindkettő legszorosabb összefüggésben áll a kereskedelmi forgalommal s a melynek alanyánál a nyerészkedési szándékon kivül a kellő szakavatottság is megvan? Miért zárja ki a német kereskedelmi törvény a kölcsönös biztositási ügyletet és miért veszi fel a magy. kir. törvény az értékpapír vételét oly esetben is, midőn az csupán töke-elhelyezés ? Ezen és hasonló kérdésekre a törvényhozások tanácskozási jkvei vagy javaslati indokolásai felhozzák ugyan az elfogadott indokokat, de az ellenérvelés legalább is egyenlő indokoltsággal bir. A feltételes kereskedelmi ügyletek meghatározásánál különbség tétetik az iparszerűség terjedelme szerint (igy a m. ktv. 259. §-a, a német k. trv. 272. czikkelye). De eltekintve attól, hogy a nagy és kis ipar határa sokszor nehezen határozható meg, az egyes ügylet belső természete nem változik, akár a nagy-, akár a kis-ipar körében fordul az elő. Vagy talán más az ügylet, a midőn a gabonát őrlés végett az egyszerű molnár vagy a gözmalombirtokos veszi át ? Vagy megváltozik-é a nyomdász ügylete a szerint, a hogy a kis- és nagyipar határán felülemelkedik, vagy azon alól marad ? Mi indokoltsággal bir tehát a megkülönböztetés ? Talán kevesebb belátással, forgalmi szakavatottsággal és routine-al bir a kisiparos, mintsem hogy öt a nem teljesítés, a késedelem vagy gon-