Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Oklevéltani jegyzetek. Budapest, 1883. [könyvismertetés]

581 IRODALOM magánjogi codificatio ügye is jobban állana, mint a hogyan áll. Persze, miután mindazok nem történtek meg, melyeknek meg kellett volna történni; miután régi magánjogi iróink, ha megszűkült mederben is, folytatókra nem találtak : ki fogná azt elhinni akarni, hogy a diplomatika segítségével is akadhatnánk olykor-olykor jelenségre, melynek hasznát lehetne venni egynémely ma is élő jogi institutio megvilágítására, minő, teszem, a jogi természetére nézve íróinknál még eléggé ki nem derített hitbér, a házassági jog nálunk való kifejlését nem is érintve. Maradjunk tehát — midőn itt diplomatikáról van szó — annál, hogy a diplomatika nem csekély szolgálatunkra lehet, mindenesetre nem kicsinyelhető magánjogi multunk felderítésére. Hisz még a Verböczy hármaskönyve sincs tisztára hozva. Az az egészséges receptio, a mi Verböczy könyvében foglaltatik, a megelőző és korabeli jogéletnek az ismeretét feltételezi, a mit mi már csak okmányokból szerezhetünk meg. Nekünk magyaroknak semmi okunk sincs a diplomatikát kicsinyleni. Örömmel -üdvözöljük az Okievéltani jegyzetek megjelenését melyet ismertetni kötelességünkben áll. Az első füzet az oklevéltanba való bevezetésnek van szentelve s két főrészből, az előismeretekből és az oklevéltan történelméből s irodalmából áll. Természetes, hogy a bevezetés a magyar Oklevéltanba való bevezetést tartalmazza, mit a munka első füzetének nemcsak czímirata, de tartalma is tanúsít. Szerző nagynevű apjának a nyomdokát követi, ki diplomatikai dolgozataival a magyar diplomatikának úgyszólván megalapítója volt. Altalános oklevéltannak a tárgyalása meghaladott és meddő volna. Szerző már a bevezetésben érezteti velűnk,hogy tárgyát a magyar czéloknak megfelelöleg kezeli. Egy diplomatikai munka bevezető részében fér el még a legtöbb átalánosság, de szerzőt a bevezetésben is minduntalan a magyar szempontok vezérlik-Magyar történelmi és magyar jogi ismereteinek gazdagságát már a bevezetésben árasztja. Már a bevezetés első részében, az előismeretekben, sok magyar dologra akadhatni. Különösen a mi bennünket magyar jogászokat illet, meglepő, hogy szerző a munkája legelején is mennyi magyar jogi ismeretet tanusit. Különönösen az oklevelek neveiről szóló fejezetben a jogász sok oly dologra akadhat, a mi iránt bizony még a magyar magánjogi tankönyvekből sem nyerhetett elégséges tájékozást. A pátens és a privilegialis levél közötti különbség igen szépen van megmagyarázva, s egy példa, a nyitrai káptalan egyik levele által, felvilágosítva. A bevezetés második részében, az oklevéltan történelméről és irodalmáról szólóban, az oklevéltan történetének és irodalmának hazánkban külön fejezet van szentelve, melynek főbb részei II. Sylvester bul-