Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Az örökösödési törvénytervezetről. Harmadik közlemény

504 DR. ZSOGOD BENŐ A mi Francziaországot illeti, nem : mert itt e rendszer az országnak egész részében sohasem, hanem csakis a droit de coutumes területén volt honos; mert ezen területen is minden egyöntetűséget nélkülözött, coutume — önként változott; és mert végre az eltörlés az 1792-iki féktelen egyenlősítő szellemnek (égalité des biens) müve volt, a mely szellemről pedig ma már mindnyájan elöemerjük, hogy consequentiáiban nem feltétlenül helyes. A mi Németországot illeti, nem: mert egyrészt itt e rendszer szintén csak helylyel-közzel és sohasem oly országosan szolgált alapul mint hazánkban15); s mert innen is egyedül a római jog befolyása még pedig nem ugy szoritá ki, hogy „helytelenségéről hányva-vetve meggyőződtek volna, hanem azon az örökjoggal teljességgel össze nem függő okokból, melyek Justinián könyveit (Németországban) törvényerőre segítették"; más szóval: véletlenül. Miből következőleg a franczia nemzetnek elfogulatlan,16) a német nemzetnek pedig öntudatos akaratját e tények nem birják maguk mögött. Ezen utóbbi érvünket a hazai örökjog egyik lelkes védője ujabban szakavatottal! kifejtette,17) és erre jött a Tervezet részéről ez állitásnak ellenkezője t. i., hogy „a római jog a maga egészében nem recipiáltatott", 1S) a mi annyit tesz, hogy tehát darabonként a mint az addigi jog egyes részeinek helytelenségéről meggyőződtek. Mi általában mindenkor ugy tudtuk, miként az, hogy a római jog Németországban a maga egészében lett „gemeines Recht"-té recipiálva s hogy a maga egészében képezte és képezi a „gemeines Recht"-et, olyan tétel a német jogtudomány előtt a melynek kétségbevonását alig fogadnák másként mint ha hazánkban valaki azt vitatná, hogy a magyar nemzet a keresztyén hitet nem a maga egészében, hanem egyes ágazatonként, a mint lassan-lassan a pogány tételeknél való 15) E körül alkalmazta egyik főérvét a Németországtól veendő példa ellen Zlinszky is (M. Örök. jog és az curop. jogfeji., 292 s köv. 1.), kinek korai elhunytát bizonynyal senki sincs, a ki az örökjog codificatiója körül mélyen ne érezné. 16) Helyteleníti a paterna patern is (ági örökösödés) mellőzését Laurent belga jogtudós id. munkájában (1878 ) II. köt. 16 1. Közöltük nyilatkozatát. A köteles részről a franczia jogban czímű dolgozatunkban. M. I. XVIII. köt. (1882—2.) 97 1. 17) Dr. Herczegh Mihály, Az ági öröklés fentartása (1882.) 4 s 5 I. 18) Id. jogászegyleti vita 44 1.