Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Az örökösödési törvénytervezetről. Harmadik közlemény

502 DR. ZSÖGÖD BENŐ S ez ingadozás, habozás és félszegség a jogphilosophiai felfogásban látszik meg a szász törvényen valamint Mommsenen. Innen a Tervezetünké is. E müvek, az elöbbeni törvénykönyvekkel — porosz, osztrák — szemben annyira kibontakoztak ugyan, hogy a törvényes örökjog elsőrendű fontosságát elösmerve, azt a rendszerben első helyre teszik. De azon philosophiai élethűségig, a mely nézetünk szerint a fő, t. i. annak világos és öntudatos kidomboritásaig, hogy igenis a törvényes öröklés ez a szabály ez a törvény magasabb akarata, a végrendelet pedig csak ez alól engedett kivétel10): nem emelkednek. Sőt ezt határozottan megczáfolják az által, hogy a törve nyes örökjogot, mint a végakarattól függőt s ekképen annak csak pótlékát bocsátják előre. u) így e müvek, valamint másolatjok a Tervezet, jogphilosophiai szempontból semmitmondó nullává, mert önellentmondó halmazzá válnak. Korántsem kívánjuk e kérdést túlbecsülni, sem azt valami nagyon szomorú jelenségnek feltüntetni, hogy hazai iurisprudentiánk is e pont körül, infiuáltatva a német s kivált az zu durchbrechen, als die allgemeine Norm auf den Einzelwillen zurücks zuführen. Die dispositive Norm hat ihren Bestimmungsgrund wie die zwingende in der Staatsraison, alsó in der Erwagung dessen, was für das Allgemeine wie die Einzelnen durchschnittlich das Zutragliche und Wünschenswerte ist. Die zwingende Rechtsnorm freilich erachtet ihre Vorschrift als schlechthin unerlassb'ch, sie l'ásst daher dem individuellen Willen der Betroffnen keinen Spielraum, die dispositive geht soweit nicht, wenn sie auch für die Regei das Zwekmassige gefunden zu habén meint, so verkennt sie nicht, dass unter Umstanden eine andre Gestaltung der Dinge zulassig sein mag und yerstattet eine solche dem Einzelwillen. So erheblich dieser Unterschied ist, die Quelle ist für beidé Arten von Normen dieselbe, nur die Wirkungen sind verschieden bestimmt. Es gilt dies auch für die Ordnung der Intestaterbfolge, das wichtigste der Dispositionsgesetze. Diess bewahrt sich darin, dass die Intestaterbfolge auch beim Nachlass von Kindern und Geisteskranken eintritt, die im Rechtssinne einen Willen nicht habén, auf welchen diese Erbfolge zurückgeführt werden könnte. Megjegyzendő, hogy a rendszer tagolatában Dernburg e szépen indokolt felfogást nem viszi keresztül, a mennyiben előbb tárgyalja a végrendeletet. Továbbá emlékeztetnünk kell (1. előző czikkünket XI) hogy ha magyar alapon codificálunk, mint mi gondoljuk, akkor egy bizonyos körben — szerzeményt illetőleg ha nincs gyermek — e contemplatió a hazai jogfejlődés szellemének nem egészen felel meg. 10) La succession deferée par la loi est la régle, la succession déférée par la volonté du defunt est l'exception. Laurent, id. m. II. kot. 13 1. ") L. erről előző czikkünket XVI.