Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

480 DR. VVERNER REZSŐ ez eltérésnek okát — ha jól megfigyeljük a dolgot -~ azon körülményben találjuk, hogy az egyik nagyobb súlyt fektet az anyagi büntetőjog intézkedéseinek alkalmazására és ennélfogva az erre hivatott birói functióra, mint a bűnvádi eljárásra és az ennél vitában álló perfelek érdekeire és működésére ; mig a másik a kérdés megfejtésének súlypontját inkább ebben, mint amabban találja. A kérdés tehát — mint látni való — tulajdonkép azon fordul meg : váljon a bevádolt bűneset elbírálásánál nagyobb súly fektetendö-e az alkalmazandó büntetőjogi intézkedésekre s az ezeket alka'mazó birói functióra, mint a büntető eljárásra s az ennél közreműködő perfelek functióira, vagy pedig megfordítva? Nézetem szerint e kérdésre csak külömbségtétellel lehet felelni. A bevádolt bűnesetet elbíráló Ítéletnek nem egy, de több kérdést kell eldöntenie, melyeknek mindegyike, habár azok egymásból folynak és igy egymással szoros kapcsolatban állanak is, más és más természetű, más és más jogi jelentősége van. Itt tulajdonkép az ítéletnek tartalmi elemeiről van szó. A kérdések, melyek az ítéletben elintéztetnek, a következők: a) bünös-e vádlott vagy nem? — b) milyen bűncselekményben bűnös; — és végre c) mennyiben, azaz mily mértékben bűnös? Nem kell mondanom, hogy e kérdések közül az első a bűnösség vagyis bűncselekmény lételének, a második a létező bűncselekmény minősítésének, a harmadik a bűncselekmény öszszerü súlyának, vagyis inkább a reá kiszabandó büntetésnek a kérdése. Hogy a bíró az első kérdés eldöntésénél teljesen szabad és a felek nézetéhez vagy érveléseihez kötve nincs, az iránt nincs semmi kétség. Bünös-e vádlott vagy nem bűnös? forog-e fönn büntetendő cselekmény vagy nem? büntethetö-e az vagy nem? szóval az államot illető büntető keresetjognak van-e alapja vagy nincs? — mert tulajdonkép csak erről van itt szó — ezt nem az egymással e kérdésre nézve állítólag és tagadólag vitában álló perfelek ítélik meg, hanem a bíró; csak ö lehet hivatva, mint a vitán s a vitában érvényesülő köz- és magánérdeken kívül álló érdektelen személy, eldönteni, kinek van igaza; vádlónak-e, ki azt állítja, hogy vádlott bűnös, vagy pedig vádlottnak, ki ártatlanságát vitatja. Azt mondottam, a bíró a bűnösség kérdésének eldöntésénél nincs kötve sem az egyik sem a másik fél nézetéhez és állításaihoz vagy érveléseihez; ö teljesen szabad; ö, mennyire csak embertől telhetik, a tiszta igazságot tartozik kimondani; azt az igazságot, a melynek léteiéről meggyőződött. O a valódi bűnöst ítélheti csak el, a valódi ártatlant mentheti csak föl; de a valóban bűnösnek ismert vádlottat el kell ítélnie, valamint ismét föl kell mentenie vádlottat, ha az valóban ártatlan; és midőn ezt teszi, nem sérti az