Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Kereskedőnek tekintendő-e a zálogüzlet-tulajdonos?

KERESKEDŐNEK TEKINTENDŐ-E A ZÁLOGÜZLETTULAJDONOS 475 rendelet az állami vállalatokra vonatkozólag nemcsak a szóban forgó, hanem más vállalatok tekintetében is kifogásolható s ha a bíróságok kötve is vannak ahhoz, ha pl. az egyedárúsági vállalatok a czégbejegyzés alól kivétettek (id. rend. 1. § c) pont), a minek ugyan belső ratiója nincs, de a k. t. 4. § értelmében szabad volt : arra a kormány mégis nem volt felhatalmazva, hogy kereskedelmi vállalatnak tekintsen oly vállalatot, mely a törvény szerint nem az ; következőleg a biróságok ily esetben a rendeletet egyszerűen félretehetikHisz maga az idézett rendelet 3. §-a mondja, hogy annak eldöntése, váljon az államnak valamely vállalata kereskedelmi természetü-e> a czégbejegyzésre hivatott törvényszéket illeti. Ez pedig nemcsak annyiban áll, a mennyiben valamely vállalat a rendeletben felsorolva nincs, hanem annyiban is, a mennyiben valamely állami vállalat mint czégbejegyzésre köteles vállalat határozottan felemlittetett. A biróságok tehát az idézett rendeletet nemcsak a magánzálogüzletekre nézve zsinórmértékül nem tartoznak venni, hanem a kir. zálogháznak bejegyzése is meg lett volna tagadandó. Azon kérdés van még hátra, váljon ha a zálogüzletek tulajdonosai nem is kereskedők § kereskedelmi törvény értelmében, nem minösiti-e őket azokká az 1881. évi XIV. t.-cz. a kézizálogkölcsön- ügyletről? Egy későbbi törvény tagadhatatlanul megteheti azt, hogy a keresk. törvényt alkalmazandónak nyilvánítja, habár a kérdéses viszonyok olyanok, hogy a keresk. törvény alkalmazható nem volna. Van is már erre példa az 1876-ik évi évi XXI. t.-cz.-ben, mely a magyar földhitelintézetet, és az 1879. évi XXXIX. t -cz.-ben, mely a kisbirtokosok országos földhitelintézetét a szövetkezetek, tehát a kereskedők közé sorozza, daczára hogy azokat a keresk. törvény értelmében a szövetkezetek alá vonni nem lehet. Elvégre maga a keresk. törvény sem indult ki a kereskedők meghatározásában kizárólag azon elvekből, melyek a kereskedelem természetének megfelelnek, sőt azokat sem tartja meg, a melyeket maga állit fel. így pl. daczára annak, hogy elvileg kereskedőnek csak azt tekinti, a ki keresk. ügyletekkel foglalkozik, mégis kereskedőnek nyilvánítja azokat a részvény-társaságokat és szövetkezeteket is, melyek keresk. ügyletekkel nem foglalkoznak. Vizsgálat alá vévén az emiitett 1881: XIV. t.-cz.-et, abban kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy a zálogüzlet-tulajdonosok kereskedők, s hogy czégbejegyzésre vannak kötelezve, nem találunk. De talán a törvénynek másnemű rendelkezéseiben, közvetve találjuk ezt kifejezve? Annyi bizonyos, hogy az idézett törvény több oly intézkedést tartalmaz, melyek a keresk. törvényből át lettek véve. így a 9. § arra kötelezi a zálogűzlet-tulajdonosokat, hogy külön bekötött, laponként folyó számmal ellátott, átfűzött s hitele-