Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

KÖNYV TERVEZETÉNEK A DOLOGI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 19 gos ; de hogy e megszorítást a tervezet sem akarja, látszik a 108., 109., 114., 115. stb. §§-ból. Minthogy az 1. § a birlalót a birtokostól szorosan megkülönbözteti s mindkét birtokállapotot különfe'leke'p jelzi, a jelze'sre használt szavakat szigorú következetességgel kell fentartani, s különféle e'rtelemben a szabatosság rovására használni nem szabad. Es minthogy a tulajdoni kereset főleg a birtokos ellen használtatik — mert a birlalóval leggyakrabban személyes keresetekkel is végezhetünk — ennek az idizett §-ban okvetlenül nyomának kell lenni ; s ha már a birtokos és birlaló szavakat bármi oknál fogva nem akarta együtt használni, e §-t nem lefordítani, de megfelöleg újra szövegezni kellett volna. Ez áll mindazon §§-ról, melyben csak a birlaló szó, vagy ennek változtatásai fordulnak elő. A tulajdoni kereset bizonyítása közül a 105. § a tulajdoni kereset elleni védelemhez tartozik, a mennyiben a 1 a u d atio auctoris a kereset elleni kifogások egyikét képezi s mert e § nem intézkedik azon esetről, ha a birlaló azt, kinek nevében bir, megnevezi; pedig szerintem ez intézkedést annál is inkább fel kellene venni, mert igy kétség támad a felett, mi történik akkor, ha az auctor a tulajdonhoz nem ragaszkodik, azt védeni nem akarja? Miből ismét más kérdések támadnak, mint: az auctornak a birlaló irányában való felelőssége stb., melyek mind e §-ban lettek volna elintézendök. A 106. §-ban azon intézkedés történik a többi között, hogy a dolog főleg annak adatik át, kinek nevében arra gond viseltetett. Hogy miért van itt ez a f ö 1 e g, nem birom felfogni; ugy látszik, ezzel azt akarja jelezni, hogy rendesen vagy rendszerint; de hogy ezek a főleg szóval nem egyértelműek, tán mondanom nem kell. E § sokkal gondosabb szövegezést igényel. Hogy a 107. § az igazság és jog követelményein túl megy, már fönnebb emiitettem. E § ugyanis azt rendeli, hogy a ki valamely dolog birtokát a bíróság előtt tagadja, és az rábizonyittatik, már csak ezért is tartozik a birtokot a felperesnek átengedni; de fenmarad joga a dologhoz netáni igényeit külön keresetutján érvényesíthetni. Nem fog ártani ez intézkedést egy kissé jobban szemügyre venni, vájjon megfelel-e oly nagyon az általános jogi elveknek, mint ezt az indokok állítják. E § alapját a római jogban találjuk. L. 80 De rei vind. 6. 1. In rem actionem pati non^compellimur, quia licet alicui dicere, se non possidere; ita ut sí possit adversarius convincere rem ab adversario possideri, transferat ad se possessionem per judicem, licet suam esse non approbaverit. 2*