Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - Az esküdtszék kérdése a sveiczi jogászgyülésen

SZEMLE 169 Méltatlan vád volna, ha azt mondanók vagy csak feltennök is, hogy a sveiczi esküdtek szószerinti értelemben részrehajlók avagy szükkeblüek. De lehet-e tagadni, hogy épen az esküdteknél találunk bizonyos, inkább Ösztönszerű mint tudatos előítéleteket, melyek bizonyos körülmények közt elhatározásukat befolyásolják. A népből választott esküdt a társadalom előítéleteit, jó és rosz szenvedélyeit hozza magával a tárgyaláshoz ; ha az előtte álló ember iránt nincs is sympathiája vagy antipathiája, mégis azon szenvedélyekkel és eszmékkel van eltelve, melyek a társadalomban uralkodnak. Ezeket az esküdt, a körülményeknél fogva, melyek közt él, el nem kerülheti. Ezen okoskodást a gyakorlat is igazolja; kimutatható,hogy a jury összeállítása szerint ugyanazon cselekvényre nézve igen eltérő határozatok keltek. A vidéken a tulajdon tisztelete igen ki van fejlődve, sok dolog szükségképen a közbecsületességre van bizva. A vidéki esküdt tehát a tulajdon elleni cselekményeket túlságos szigorral itéli meg; csekélyebb bizonyité kok mellett mondja ki a vádlott bűnösségét, különösen gyujtogatási esetekben. Sokszor megtörténik, hogy sajnos könnyelműséggel létesülnek a bünosségi határozatok, a kizáró vagy enyhítő körülmények figyelmen kivül hagyásával. Szerző egy oly gyujtogatót látott egyhangúlag elitélni, kit két kitűnő elmeorvos beszámithatatlannak jelentett ki és ki pár hónappal azután csakugyan kórházban halt meg. Városi polgárokból álló jury máskép méltat. Főkép a személy elleni cselekményeket sújtja és engedékenyebb a tulajdon elleni vétségekkel, különösen a csalással, sikkasztással szemben, midőn a károsított némileg saját gondatlanságát és könnyelműségét okolhatja. Azon körülmény, hogy valaki embertársai birájává tétetik, még nem teszi öt elfogulatlanná. Ha nem vádlott vidékéről vétetnének az esküdtek, még lehető volna, hogy a helyi befolyás megszűnnék ; de a mostani szervezet mellett az előítélet és sympathia annál hatalmasabb, minél közelebbről ismerik az esküdtek a vádlottat. Még a helyiségek távolsága mellett is meg van az életmód és foglalkozás hasonlósága és az ebből származó viszony. E helyi viszonyok sokszor különös és anormalis eredményekre vezetnek. Megtörténik ugyanis, hogy az esküdtek, kik csak a tárgyalásból tartoznának tájékozódni, az ügyet sokkal jobban ismerik, mint a kik vizsgálták. Az igy keletkezett itélet néha megfelelhet az anyagi igazságnak, de gyakrabban félelmetes ugy a vádlottnak mint a társadalomnak. A felmentés még megjárja^ de annál veszélyesebb az ilyen magántudomásra alapított elitélés Pedig hányszor nem nyilatkozik ezen helyi és Ösztönszerű elfogultság károsan egy kevésbbé rokonszenves vádlottra nézve, a nélkül hogy tudnók miért ? A városban a bűncselekmény körüli érdeklődés gyorsan keletkezik és gyorsan múlik; a vidéken egy ily eset mindenkit foglalkoztat, az képezi minden beszéd tárgyát; mindenki véleményt nyilvánít; elégséges, hogy véletlenül Összevágó körülmények a tettesre utaljanak, s megvan a téves ítélet. Azt fogják mondani, hogy a functio fontossága önérzetet önt az