Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - Francziaország. A büntető jogszolgáltatás eredményei 1826-tól 1880-ig

követik el, kik a bűncselekmények terén általában nagyobb számmal szerepelnek. Az irni-olvasni nem tudók száma szintén a cselekmények természete szerint változik. A gyermekülésnél többségben vannak. Legkevesebb az irni-olvasni nem tudók száma a hamis bukás, a hamisítás és a csalásnál. Mutatja mennyi idegen kalandor keres Francziaországban boldogulást, hogy 1876—1880-ig százezer idegen egyénre 38 vádlott esik, mig a benszülöttek csak lSí-vel szerepelnek. A fÖldmivelök aránylag kisebb contingenst szolgáltatnak, mint a városiak, mi nemcsak jobb erkölcseikből eredhet, hanem onnan is, hogy a büntettek elkövetése vidéken nehezebb, mert erosebb a kölcsönös felügyelet. Egyébkép vidéken túlnyomók a személy elleni cselekmények, a gyújtogatás és a rablás. A legtöbb büntevo a csavargók és foglalkozás nélküliek sorából kerül ki; utánuk következnek a szolgaszemélyek; azután a kereskedők, iparosok s végre legkisebb számban az úgynevezett liberális foglalkozásúak, a földbirtokosok, tőkések stb. Érdekes világot vet a kimutatás az esküdtszéknek sokat emlegetett elnéző eljárására is. Kitűnik, hogy a fokozódó szigort a változó törvényhozási rendszabályok idézték elő. 1853 óta, mikor a szavazatok egyhangúságának követelménye megszűnt, emelkedett az elitélések száma. Ugyanazon eredményt mutatja az 187á-iki törvény, mely a jury-lajstromok Összeállítását a bíróság kezébe adta. A minister e mellett elismeri, hogy a vizsgálat alaposabb ellátása is hozzájárult ezen eredményhez, a mennyiben a felületes vádak ma már ritkábbak. Határozottan kevésbbé elnéző a jury a személyek elleni cselekmények, különösen a magzatelhajtás és a gyermekölés iránt, pedig az ez irányban előbb tapasztalt enyheség némileg igazolva volt azáltal, hogy a valódi bűnszerzö, a csábító nem kerül vád alá. Nem annyira érthető a jury elnézése a gyújtogatok iránt. Legenyhébbek az esküdtek a nők és a korbeli fogyatkozásban szenvedők (kiskorúak és 60 éven felüliek) iránt. Az enyhítő körülményeknek a jury általi elfogadása az utolsó időszakban 3°/o-val fogyott. Az 1854-iki törvény, mely a kényszermunkát a transportatióval helyettesitette, az illető elitélések számát is növelte. A halálos Ítéletek folyton apadó száma azt látszik bizonyítani, hogy az esküdtek e büntetés eltörlése mellett vannak. 1833-tól 1880-ig 1775 halálos Ítélet közül 671 lön átváltoztatva; 37 elitélt röviden az ítélethozatal után meghalt vagy Öngyilkossá lett; 1067 Ítélet végrehajtatott. Asszony az utolsó 5 évi cyklusban nem végeztetett ki. 1874 óta, mikor a rendőri felügyelet alá helyezés módosulást szenvedett, e mellékbüntetés 14765 elitélt közül 1987 (17%) ellen alkalmaztatott, 20 évnél rövidebb időre szabatott 4624-nél (39%). egészen elengedtetett 5144-nél (44». (Revue britannique.)