Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

AZ OKIRAT HAMISÍTÁS KÉRDÉSÉHEZ nyos Verspohlnak ezer tallérral tartozik. E czélból Verspohl nevére hamisított s e töke utáni kamatok fizetését bizonyító nyugtákat és szinte Verspohl nevére hamisított egy nyilatkozatot, melyben ez e követelése 'ennállását bizonyítja, mutatott be az adófelügyelőségnek. Ezen tényálladék, igaz, okirathamisitásnak lett minősítve, ele a minősítés téves volta be is ismertetett, mert nemsokára erre a következő eset került eldöntés alá : Meyer Ernő a részére A. asszony által 1855. évi október 2-iki kelettel 550 tallérról kiállított kötvényen a keletet október 22-ikére hamisította s a kötvényt ekként mutatta be az adóhivatalnak illeték-kiszabás végett. Tette ezt azért, hogy a különben a bemutatás elkésése miatt okvetlenül kiszabandó pénzbüntetést kikerülje, az illetékkiszabási hivatalt tehát azon tévedésbe ejtse, hogy a kötvény nyilt határidőben lett bemutatva. Az államügyészségnek magánokirathamisitás kimondására czélzó indítványa nem fogadtatott el: »mert a hamisítás nem azon czélból történt, hogy a kötvény kiállítójától jogtalan előny szereztessék, hanem csak azon czélból, hogy a bélyegbüntetés kikerülése végett az illetékkiszabási hivatal tévedésbe ejtessék ;« s »mert ép ezen oknál fogva a hamisítás az adóssági viszony nyal semmiféle összefüggésben nem áll«. A két határozatban mutatkozó ellentét folytán az ügy az OberTribunal plénuma elé vitetett, s ott döntvényileg kimondva lőn, miszerint : »Az okirathamisitás fogalmához tartozik, hogy a hamisítás, a szándékot s a czélt tekintve, befolyással bírjon azon jogviszonyra, a mely az okirat által bizonyittatik«. Érdekes a következő eset is, a melyben a bíróság az államügyészség okirathamisitásra irányuló vádját elvetette s csalás miatt hozott vád alá helyezési határozatot: »Tekintve, hogy az elővizsgálati adatok szerint nyomatékosan terheltetik panaszlott azzal, hogy három kötvénynek volt birtokában, melyeknek egyike Bückeburg György herczeg által 180,000 tallérról, másika Vilmos braunschweigi herczeg által 40,000 tallérról, harmadika Leiningen gróf által 80,000 tallérról volt javára kiállítva; hogy mindhárom kötvény hamis volt, s hogy azokat panaszlott arra. használta fel, hogy hitelezői előtt fényes vagyoni viszonyát igazolja s hogy jelesül L. Ch. meghatalmazottjának azokat azon czélból mutatta fel, hogy őt 65,000 tallérnyi követelése biztosítása végett czélba vett bírói lépések abbanhagyására bírja; hogy azonban mindezekben az okirathamisitás ismérvei fel nem lelhetők, mert az okirathamisitás fogalmához tartozik, hogy az a szándék