Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

AZ OKIRATHA.MISITÁS KÉRDÉSÉHEZ mennyi eddigi definitiók között a legsikerültebbnek kell tekinteni, — azon kellékből fejtette ki, hogy az okirat a jogok és jogviszonyok bizonyítására jelentőséggel bírjon (von Erheblichkeit ist). Ebből vonta le azon következtetést, hogy itt az okirathamisitásnál az okirat nem abstract jelentőségében, mint bizonyítási eszköz, vétetett szemügyre, hanem összefüggésben azon concret jogviszonynyal, melynek bizonyítékát képezné, ha valódi volna. >Die Beweiserheblichkeit der Urkunde lasst sich nicht abstrakt, sondern nür konkrét für das Rechtsverhaltniss selbst, alsó für die dabei Betheiligten auffassen.< Érdekesen bizonyittatik ezen kriterion ^helyessége a színlelt, simulált ügyletekből. Az iránt nincs kétség, hogy a simulált szerződés az okirathamisitás fogálma alá nem vonható. De igenis képezheti a csalás eszközét. , Ha A. és B. színlelt adásvevési ügyletről okiratot állítanak ki, az Okirat kétségtelenül valódi; de csalás foroghat lenn, ha ez p. o. azon czélból történik, hogy egy harmadik tévedésbe ejtessék, p. o. valamely vagyon a végrehajtás alól elvonassék. Épen ugy áll a dolog, ha egy valóban létrejött s megkötött jogügyletről kiállított okiraton A. és B. szerződő felek közös egyetértéssel valamely lényeges változást eszközölnek, p. o. a szerződést élőbbről vagy későbbről keltezik, vagy a vételári vagy kölcsönösszeget kissebbre vagy nagyobbra változtatják, a nélkül hogy szándékuk a köztük fenforgó jogviszony ez értelembeni megváltoztatására irányulna. Mi külömbség van már most azon eset közöt, midőn a jogviszonyon kivül álló harmadik személy ily simulált okirat által ejtetik tévedésbe és azon eset között, midőn A által készített, tehát hamis, vagy meghamisított okirat által tévesztetik meg ? feltéve, hogy ezen okirat nem másra, hanem csakis a harmadiknak tévedésbe ejtésére használtatik. Kézzelfogható, hogy itt más külömbség nincs, mint az, hogy előbbi esetben B. részese a csalásnak, a második esetben pedig, midőn a nevével űzött visszaélésről tudomása nincs, nem az. És gondoljunk csak azon esetre, hogy a fennebb emiitett 2. alatti példában A., midőn sikerült neki a B. nevére hamisított kötvén}" felmutatása által C-t tévedésbe ejteni, a zsebébe visszatett hamis kötvényt összetépi vagy azzal pipára gyújt. Hol van itt az okirat-hamisitás ? Nincs és nem lehet, egyszerűen azért, mert az okirat itt tisztára s kizárólag egy harmadik személynek, ki az okirat által bizonyított jogviszonyon kivül áll s attól egészen idegen, tévedésbe ejtésére mint eszköz használtatott. A magyar btkv. érdeme, hogy az általánosan elfogadott helyes eszme kifejezésére oly szövegezést sikerült találnia, mely eltérő magyarázatot nem enged. Hogy mégis gyakorlatunk az alsóbb bíróságoknál gyakran tévőd,