Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 6. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Első közlemény

KÖNYV TERVEZETÉNEK A DOLOGI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 481 jobb és határozottabb ez : „A ki tudja, hogy a törvény által tiltott módon van a dolog birtokában". Ez a mala fides superveniens-t sem zárja ki, mig a javaslat definitiója szerint az nem képzelhető. Pedig a birtokszerzés után is meggyőződhetik valaki arról, hogy az általa birt dolog nem az övé, s igy roszhiszemü birtokossá válhatik. A jó- vagy roszhiszemüség mindig az illető birtokos öntudatán alapszik ; valakit, ha nem az, roszhiszemünekdecretálni nem lehet Hiába mondjuk, hogy a menthetetlen tévedés a jóhiszeműséget megsemmisíti: az által az illetőnek öntudata nem változik; s Savigny szerint „mag auch ein Rechtsirrthum oder ein leichtsinniger factischer Irrthum zum Grundé liegen, das redliche BewusstseinJst nicht min der vorhanden." Ha e menthetetlen tévedés, mi valószínű, csak azért vétetett fel, hogy az elbirtoklásnál ezen elv óvassék meg: Nunquam in usucapionibus juris error possessori prodest (1. 31, pr. D. de usurp. 41. 3.), akkor csak erre kell szorítani, s a correctivumot nem itt és igy, de a 70. és 71. §§ ehez alkalmazott szövegezésével kell eszközölni, a 14. § végét pedig, mint mely a jóhiszeműség fogalmát hamisítja meg, s általában és minden esetben flagrans jogsértés nélkül nem alkalmazható, kihagyni. A jó- vagy roszhiszemüség a fönt említett körülmények tudomásától függvén, nem látom be, miért teszi azt függővé a 15. § a törvényes képviselők többségének tudomásától; mintha egy tiltott cselekmény érvényét a többség tudatától lehetne függővé tenni. Ha egy tudja, hogy a birtok roszhiszemü, ez elég, hogy a törvény által is annak tekintessék, mert ez egynek tudatával a roszhiszemüség momentuma a birtoklás minőségében megvan, annál is inkább, minthogy a roszhiszemü birtoklással mindig egy harmadik joga sértetik, ha mindjárt minden esetben nem is tudni kié. S e harmadik a jogain ejtett sérelmet bizonyos esetekben csak azért ne legyen képes orvosolni, mert ellenfeleinek csak kisebb része lopta el tőle a dolgot, a többseggel pedig elhiteti, hogy vette ? Ez a jogérzettel is ellenkezik; főleg miután rendesen épen a föintézök tudják a birtoklás minőségét, a többi ennek vagy ezek nézeteiben és intézkedéseiben majd mindig megnyugszik, hol aztán a roszhiszemüség a domináns momentum, mert a domináló tudatában van meg. Ezen kivül e § által megoldatlan marad azon kérdés: melyik tudomás dönt, ha fele jó-, fele roszhiszemben van? (ne prosit . . . dolus propter societatem, 1. 5. pr. D. S. quis caut. 2. 11,) A végén: „Megbízottnál" helyett helyesebb: „Megbízásnál", A 16. §-ban a vi és clam hibás birtoklások után, mint a mai viszonyok és szükségletek követelményét, harmadiknak oda tenném: „Ki közforgalmon kivül eső dolgokat olyantól szerez, a ki ezek for-