Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

SZEMLE 471 Ezt szerző hosszabban indokolja s helyesli az Institut de droit international oxfordi határozatait (1. Magyar Igazságügy XIV. k. 458. skl.). Azután a politikai bűntett benső ismérvei vizsgáltatnak, mert az egyes törvényhozások az ebbeli kategóriák felállításánál egészen eltérő meghatározásokat alkalmaznak s a belga és a német törvények közé kölcsönösen felvett u. n. Duchesne-paragraphusok tanúsítják, hogy az országos törvények a nemzetközi jog igényeinek nem feleltek meg. Annyi kétségtelen, hogy a politikai büntettek tekintetében communis opinio nincs. Némely tudósok (pl. Lucas, Geyer, Carrara) azon nézeten vannak, hogy politikai bűntett nem is létezik. De szerző szerint léteznek jogállapotok, melyek az általános jog szempontjából igazságtalanok, melyek ellen cselekedni, azoktól szabadulni akarni, teljesen jogszerű lehet. „Az általános jogé az elsőség; az állam souverainitása sohasem annak valódi czélja ; felsőbb, általános elv uralkodik fölötte: az egyed joga." — A füzet további tartalma következő : Hingst, „A németalföldi felső és alsó bíróságok döntvényei nemzetközi ügyekben" ; „A. nemzetközi események krónikája (Olaszország, Norsa milanói ügyvédtől)*; és könyvismertetések. II. »Der Gerichtssaal.« *) XXXIV. k. 3. füzet. „Bemerkungen zur Revision der deutschenSt. P. O." czím alatt Stenglein folytatja a folyóirat előbbi kötetében megkezdett észrevételeit. Érdekesen fejtegeti a német törvényhozás és judicatura mai állását az esküdtszéki hatáskörre nézve. A törvény (bűnv. elj. 293. §) azt rendeli, hogy az esküdtek elé terjesztendő fökérdésben a cselekmény „törvényes ismérvei szerint" (tehát a törvény szavaival) jelölendő meg. Kérdés: revisio alá vehető-e az esküdteknek törvényalkalmazása, pl. hogy az, a mit okiratnak minösitettek. valóban az-e? A Reichsgericht gyakorlata e kérdésre nemmel felel, kimondván, hogy „a verdictum a büntetőtörvény alkalmazásánál előfordult jogi tévedés alapján nem támadható meg". . . „(A törvényhozó) határozottan azon álláspontra helyezkedett, hogy az esküdtekre bízandó a concret tényeknek a törvényes tényálladéki ismérvek alá vonása is, tőlük tehát a bűnösség törvényes feltételeit kell kérdezni, nem a tényeket." Még határozottabban szólnak a szerző által idézett további döntvények : „(Az esküdtek) nemcsak ténykörülmények való vagv valótlan volta fölött nyilatkoznak, melyeknek a büntető törvény álá vonása azután az esküdtszék birói tagjainak feladata volna, a mint ez pl. az 1852. május 3-iki porosz törvény szerint történt; ők a bűnösség kérdésére, annak egész terjedelmében, tartoznak felelni"... „Hogy az esküdtek tévedtek-e, hamis jogi fogalomból indulván ki, felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.". .. „A törvényhozó akarata szerint az esküdtek a tény- és a jogkérdés urai." Nem is keresett tehát biztosítékot arra nézve, hogy az esküdtek a megítélendő tényálladékot (Subsumtionsobject) egyedül a főtárgyaláson előfordult körülményekből merítsék." *) A megelőző ismertetést 1. jelen kötet 265. skll. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1882. XVIII. 5. .10