Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

A VIII. MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS HATÁROZATAI 463 felett felkiált: „advocatum hunc sibi ignotum mereri ut inter nos esset", és ha a legmagasabb fórum, a Hétszemélyes Tábla delegált elnöke, B a tthyá ny i Imre gróf a megrongált egészsége miatt a magánéletbe visszavonuló ügyvédet fájdalmának kifejezése mellett, felkéri, ne hagyná ott hivatását, mely, mint tapasztalá, a közönségnek oly nagy hasznára vált. A régi magyar ügyvédség története még nincsen megírva. De hogy Lehoczky nem egy elszigetelt alak, arra nem egy adatunk van. „Advocati celebres"-ként emlit Horváth oly kis megyére, milyen Thúrócz, mindjárt négyet. Nem szenved kétséget, hogy a történeti adatok a múltra nézve azt fogják kideríteni, hogy a kar a régi idők sötétségében és tudatlanságában fötámasza volt az akkori jogi rendnek, peren kivül ugy, mint a perben igaz hivatásához méltóan teljesítvén kötelességeit. Rátérve a szakosztály tanácskozásaira, abban csak négyen vettek részt. Dr. Siegmund Vilmos, az előadó, a budapesti ügyvédi kamara reformjavaslata alapján vezette referátumát. Az ügyvédi állapotok tarthatlanok; a kar tekintélye sülyed, társadalmi crisis küszöbén állunk. Élesen hangoztatta a karnak úgynevezett sérelmeit, de ezeket csak szervesen lehet orvosolni. Kívánja a szóbeliséget, a jogi oktatás reformját; autonómiát a tagok felvételében, a fegyelmi eljárásban; többséget az ügyvédi vizsgák bizottságaiban. Kívánatosnak tartja az admissio feltételeinek megszigorítását, a visszatartási és elsőbbségi jogot, a kamara bíráskodását a díj kérdésében. A bifurcatiót ellenzi a Dell'Adami véleményében reproducált okoknál fogva. Dr. Nagy Dezső radicalis reformot óhajt; érti alatta a szóbeliséget. A „jogvédelem legmagasztosabb hivatását" csak ez fogja meghonosítani. Az avocat és avoué rendszer nem nekünk való. Utal arra, hogy franczia írók a kar hanyatlását és elszegényedését e'p a bifurcatiónak tulajdonítják. Párisban szerzett tapasztalatai alapján ugyanez az ö nézete is. Az avoué az ur, a kjtöl, kivételektől eltekintve, az avocat függ. A különválasztás tönkretenné nálunk az ügyvédséget. Legjobb ezt a kérdést az életre hagyni. Indítványt ad be, mely sokban megegyez Siegmund indítványával. Matolay Elek távol tartotta magát Siegmund élességeitől; nem foglalkozott sokat a külföldi állapotokkal. Azon nézetben van, hogy szerves intézkedéseket csak a már meghonosodott állapotok alapján lehet foganatba venni. A kamarai törvény alkalmas arra, hogy tovább fejlesztessék. Nagyobb autonómia kell a felvétel és fegyelmi eljárás terén; országos kapocs, mely az összes kamaMAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1882. XVIII. 5. 29