Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

8 Dr. TIMON ÁKOS. Nagyon hiányosak ugyan e rendelkezések, de az eredme'ny tisztán áll előttünk. Az egykori áldozási oblatiók, melyek lassanként bizonyos nagy ünnepekhez fűződnek, évenként visszate'rő egyházi szolgáltatássá, szóval egyházközségi adóvá válnak (proventus lecticalis); a kegyszer-oblatiók pedig bizonyos egyházi cselekvényekért járó egyházi illetékekké (proventus stolaris). Továbbá látjuk azt is, hogy a szolgáltatások basisát a szokás (laudabilis consvetudo) képezi ugyan, de a czél, a mely végett a laudabilis consuetudo kötelezővé vált, a lelkészek ellátása.40) Az egyházközség (parochia) felnőtt tagjai, azok, kik már az egyházi élet tevékeny részesei, kötelezvék évenkint bizonyos vagyoni értékű szolgáltatással járulni a lelkész ellátásához, de ezen felül a lelkész jogosítva van bizonyos egyházi cselekvényekért (keresztelés, esketés, nők avatása stb.) díjat követelni. Az általános jellegű egyházi szolgáltatás, az egyházközségi adó (párbér) behozatala nem okozhatott nagyobb nehézséget: könnyű volt arra alapot találni a szentírásban, mely úgyis csak általánosan szól a papok ellátásáról; könnyű volt azt az egyház isteni eredetű intézményeivel kapcsolatba hozni.41) Nagyobb nehézséget okozott azonban az egyházi illetékek (stola-díjak) jogi megállapítása, mert a szent cselekvényeknek vagyoni értékért teljesítése simoniát képezett, oly egyházi büntettet, melynek kiirtása ellen az egyház az egész középkoron át hiába küzdött. Ezen felfogásnak megfelelölegismé^és ismét megtiltatik, úgy a particularis, mint a közönséges zsinatokon, hogy a papi rend tagjai bármely egyházi cselekvényért díjat követeljenek.42) A szükség hatalma azonban ezen irányban is győzött. Már a 10-ik és még inkább a 18-ik századtól kezdve, mind jobban hangsúlyoztatik, hogy a laudabilis consuetudo ezen irányban is fentartandó. És a végeredmény az lett, hogy a lelkésznek nem szabad ugyan a vallási cselekvényért díjat kikötni, annak teljesítését egyháznak: Statuimus etiam ut judei singulis annis in festő dominicac resurrectionis quinque denarios per singulas famifias pro oblationibus ecclesiae parochiali persolvant. Thomassini III. 49. 1. Efféle szolgáltatás itt ott még jelenleg is létezik vagy legalább követeltetik a kath. Jelkészek részéről. Lásd: Archív f. kath. Kirchenrecht V. k. 313. 1. 40) Can. Coloniense an. 153tí : Laudabilem tamen consvetudinem in civitate nostra coloniensi erga sanctam Ecclesiam, pia devotione fidelium introductam, per _ nostras synodales constitutiones nolumus immutare, donec ipsis parochis intra eandem civitatem de suffiicienti victu fuerit provisum. 41) Főtétel: Et dignus est laborarius mercede sua Lukács X • 7 és Szt. Pál I-sö Corinth IX: 14. i2) Thomassini III. 258—260 1.