Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

A NÉMETALFÖLDI BÜNTETOTÖRVÉNYKÖNYV 147 is aligha fog más törvénykönyveknek mintául szolgálhatni. A büntetések egyik főfeladata abban áll, hogy a büntetendő cselekmények között létező benső különbséget külsőleg is felismerésre hozzák s e mellett mindenkor alkalmazkodjanak a tettes egyéniségének erkölcsi minőségéhez is. A büntetési nemek között a szabadságvesztés bir ugyan a legnagyobb osztékonysággal és egyénithetöséggel, de azért a tapasztalás mégis azt igazolja, hogy az egynemű szabadságvesztés-büntetés, bármiként rendeztessék is be az, nem bir a büntetésnek mindazon kellékeivel, melyek azt a büntetendő cselekmények minden fokozatainál alkalmazhatóvá tennék. A mig ugyanis a legsúlyosabb szabadságvesztés-büntetés (a fegyház), az azzal egybekapcsolt fékező erő és intensiv erkölcsi hatásnál fogva teljesen alkalmas a legsúlyosabb büntettek megtorlására s az elvetemült gonosztévők erkölcsi megjavítására ; de már túlszigorú és igy igazságtalan lenne a kisebb büntettek kevésbbé romlott elkövetőivel szemben : addig a fogház vagy elzárás, mint kevésbbé intensiv hatású büntetések inkább az utóbbiakra nézve alkalmasak; de a fegyháznak helyét nem pótolhatják ott, a hol az a fentebbiek szerint szükségesnek mutatkozik, mert ha a fegyháznak intensiv súlya a fogháznak hosszabb tartama által pótoltatnék ki, ez túlhosszú szabadságvesztés-büntetésekre vezetne, mi által könnyen megsemmisíttetnék a büntetés utolsó felében azon erkölcsi eredmény, melyet a büntetésnek első időszaka netalán létrehozott. Ezen indokok folytán ma már általánosnak mondható a nézet, hogy a büntetések jogosult czéljainak érdekében többféle szabadságvesztés-büntetésre van szükség, jelesül hogy nemcsak a legsúlyosabb és legcsekélyebb büntetendő cselekmények igényelnek különnemű büntetéseket, hanem a közbenső büntettek is, melyek ugy a csekélyfokú vétségektől mint a legsúlyosabb bűntettektől különválván, lényegüknek megfelelő különnemű szabadságvesztés-büntetéssel illetendök. Ezért az újabb btkek csaknem kivétel nélkül 3- sőt 4-féle szabadságvesztés büntetést állítanak fel s e mellett még az államfogházat mint custodia honestát is felveszik büntetéseik közé. A németalföldi btk nem csatlakozott ezen áramlathoz, hanem ragaszkodva a jogtorténelmi fejlődéshez, továbbra is fentartotta az ez által kijelölt álláspontot. Hogy pedig ezen álláspont magában ezen törvénykönyvben is inconvenientiákra vezet, azt különösen feltünteti azon már emiitett körülmény, hogy a bűntetteknek enyhébb esetei egy közbenső szabadságvesztés-büntetés hiánya miatt ugyanazon büntetéssel toroltatnak meg, mint a kihágások; mi által nemcsak el nem éretik a büntetésnek azon czélja, hogy a cselekmények között létező benső különbségeket külsőleg is felismerésre hozza, hanem épen ellenkezőleg az idéztetik elő, hogy a cselekmények között létező benső különbségek a büntetésnek ugyanazonossága által teljesen megsemmisitettnek és felismerhetetlenekké tétetnek. Már ezen egy körülmény is elég indok lehetett volna arra, hogy a németalföldi btkben a szabadságvesztés-büntetésnek egy harmadik neme is felvétessék, s ha már ez nem történt meg. a jelzett inconvenientia mindenesetre elég indok arra, hogy ezen büntetési Vendszer helytelennek tartassák. Azon hátrányok, melyek a többféle szabadságvesztés-büntetés hiá-