Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

A JOGOS VÉDELEM 135 tett volt; mert ha a becsületsértés tökéletes befejezte után a párbajjal véghez vitt törvényszegést büntetlennek tartotta, akkor nem vélekedhetett szigorúbban "arról, a ki a bescületsértés folytatásának elhárítása czéljából rögtön cselekedve követett el oly tettet, mely a törvény általános tilalma alá esik. — Ezen okadatolásból egyáltalában nem tűnik ki az, hogy Fiiangieri a kényszerű helyzetben ugyan, de mégis szabad elhatározás folytán, s a törvény által nem is kivánt hősiesség hiánya miatt elkövetett cselekményt miért nem tekintette jogszerűnek. Azon alapos aggodalmak, melyek ama „vegyes" cselekményekben rejlő kényszeritett választásnak zavaros fogalma ellen felmerülnek, magukban véve is elégségek arra, hogy Filangierinak kétes homályban tapogatózó megalapítását helytelennek bizonyítsák. T e m m e l) a jogos védelmet erkölcsi kényszer gyanánt akként fogta fel, hogy az az önfentartás erkölcsi, s ennélfogva jogi kötelessége, mely a jogos védelemnél még nagyobbnak jelentkezik, mint a végszükségnél. A cselekmény delictum gyanánt be nem számitható, mert a cselekvő azon tudatban cselekedett, hogy erkölcsi kötelességének tesz eleget, s azon meggyőződésben, hogy ezzel jogtalanságot nem követ el. A jogos védelem közben véghezvitt cselekmény azonban nemcsak be nem számitható, hanem valóban j o gszerű is. Carrara5) a jogos védelmet a lélektani kényszer szempontjából tartja vizsgálandónak. A kiinduló pont a kényszerhelyzet. A kényszerű cselekményt büntetlennek tekinti, ha a félelem szülte reactiónak alkalmazott módja szükséges volt; s okadatolja azzal, hogy minden jog, szükséges tartalmánál fogva, magában foglalja védelmi képességét. De a jogi alap még sem a lélek zavara, hanem a társadalom büntető jogának megszűnése. A rend örök törvénye ugyanis, melyből a társadalom büntető joga származik, azt követeli hogy az erkölcsi parancsnak gyors és hathatós sanctiója legyen. E sanctio biztosítja azon jogokat, melyeket a törvény ád, s a közoltalommal támogatja az emberiséget, mely a magánerők segítségével képtelen magát a gonoszok ellen megvédeni. A közoltalomnak tehát segitö jellege van. Ebből azután szükségkép foly, hogy midőn a magánvédelem hatályos lehet, mig a közvédelem hatálytalan volt, az előbbi visszanyerte, az utóbbi pedig elveszítette jogosultságát. Temme és Carrara megalapításai nem oszlatják el azon aggodalmakat, melyek a szabad akarat és a kényszer összekötése miatt már Fiiangieri nézete ellen nem ok nélkül keletkeztek. S különösen Temme hagyta figyelmen kivűl azt, hogy a jog fogalma 4) Lehrb. des gem. deutsch. Strfr. 88. skl. — Lehrb. des preussischen Strfr. 205. skll. — Lehrb. des schweitzeriscben Strfr. 129. skl. B) Programm, 284. '285. 288. 291. §§.