Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

BATTLAY IMRE büntetendő, aki valamely „törvényes formában kiadott" rendeletnek szegült ellen; a ki valamely közhatóságot „törvényes jogainak gyakorlatában, vagy kötelességeinek törvényszerű teljesítésében" gátolni törekedett; vagy a ki a hatóságok „törvényes tisztviselőit" megtámadja akkor, „midőn hivatalos kötelességüknek törvény szabta körében járnak el", s megtámadja oly czélból, »hogy azokat törvényszerű eljárásukban megakadályoztassa."12) E törvényjavaslat szerint tehát csak azon hivatalnok ellen lett volna szabad büntetlenül ellenszegülni, s következéskép szükség esetén jogos védelemmel élni, a ki hatáskörén túlterjeszkedve, szabálytalanul, tehát alakilag jogtalanul jár el. A megtámadásnak továbbá Vuchetich szerint jelenlegesnek kellett lennie (aggressio praesens). E jelenlegességet azonban a jogtudósok már ugy értelmezték, hogy az csak „laesio inchoata" esetében, vagyis csak akkor forog fenn, ha a megtámadásban jelentkező sértés már kezdetét vette.13) Ugy látszik azonban, hogy ezen külföldről importált, téves felfogás hazai jogunk talajában nem verhetett gyökeret, mert a megtámadás közvetlensége a megtámadásban jelentkező büntetendő cselekmény befejeztével alig tekintetett bevégzettnek, szemben a törvény azon intézkedésével, mely a kárt tett ember üldözőbe vevésér, üldözés közben való elfogását, letartóztatását megengedte.14) — Az 1843 - i k i törvényjavaslat a közvetlenség körébe a megtámadó egyén elkergetését, a lopott dolognak a távozó tolvajtól való visszavevését is belefoglalta.15) De judicaturánk nyilatkozatai szerint megszűnt a támadás közvetlensége, mihelyt a megtámadó egyén ártalmatlanná volt téve. — Tolnamegye t. ű.-nek Herner János elleni büntető perében a kir. tábla 1829. április 5-én ekként itélt: Invinculato, quod Joannem Györífy jam humi prostratum, pluribus pugno ictibus ferierit, in benevola sub A. fassione recognoscente, taliterque moderamen 12) 432—434. §§. — Az ellenszegülést feltétlenül tiltotta az 1813-iki bajor btkv. — A büntetlenséget kifejezetten a hivatalos intézkedés jogszerűségétől tették függővé: az 18^8-iki szász, az 1840-iki braunschweigi btkvek. — A badeni btkv. 617-ik §-a szerint a hivatalnok eljárásának jogtalansága rendszerint csak enyhítő oknak volt tekintendő. Épp ugy a hesseni btkv. 176-ik czikke szerint is. 1S) Vuchetich, id. m. 255. 1. — V i r o z s i 1, id. h. 14) 1840: 9. t. cz. 22. §. 15) 77-ik §. — Az 1813-iki bajor btkv jogos védelmet engedett a tetten ért tolvaj ellen; az 1836-iki zürichi btkv. 63. §-a, valamint az 1839-iki würtembergi btkv. 102. czikke, nem különben az 1841-iki hesseni btkv. 46. §-a a menekülő tolvaj ellen is ; hasonlókép az 1840-iki braunschweigi btkv. 166. §-a, oly hozzáadással azonban, ha a tolvaj erőszakosan ellentállt. — A badeni btkv. 93. §-a azt Önsegély czimén engedte meg.