Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - Perrendtartási reformok. Anglia

52 SZEMLE. keresetlevelet az ahhoz csatolt okiratok szerint L. h—i végrehajtó Cl. h—i ügyvéd megkeresése folytán kézbesités czéljából postára tette, hogy azt a c—i postaszolga 1880. évi márczius hó 2-án D. Fülöpnek, c—i üzletében saját kezéhez kézbesítette; hogy az I. által neki átadott levelek mind D. Fülöphöz C-ben czímezvék; hogy végre a meghatalmazás „D. Fülöp bank- és váltóüzlet" aláírással van ellátva. Mindé körülményeket R. azonnal — márczius 31-én — közölte 1). Fülöppel, felkérvén öt, venné fontolóra, vájjon ezek után ismeretlennek állithatja-e az ügyet. Még mielőtt azonban e levélre válasz érkezett volna, másnap — április 1-én — I. ismét felkereste R.-t, ki így elérkezettnek vélte a pillanatot, melyben a rejtvény meg lesz oldva. I.-t főnöke furcsa eljárása miatt kérdőre vonván, feleletül a következőket nyerte: Tulajdonképen nem is D. Fülöp, hanem D. Dávid c—i bankczég az alperes; ö az utóbbi megbízásában járt el és csak azért használtatott a meghatalmazás aláírása alkalmával „Dávid" helyett a „Fülöp14 keresztnév, hogy a keresetlevél külzetével Összhang idéztessék elő. Miután az ügyvéd L-t ezen eljárás lehető következményeire figyelmeztette, ez kijelenté, hogy új, helyes meghatalmazást és a kivánt előleget is el fogja hozni. Ezzel távozott. R. Összefüggést kezdett sejteni I. közleményei és a történtek napja (ápril 1-je) között; a per tárgyában levélileg azonnal D. Dávid c—i bankházhoz fordult és — most már kevésbbé nagy csodálkozására — D. Fülöp feleletéhez hasonló választ nyert R. legczélszerübbnek látta felperes ügyvédjével értekezni és ennek iratait megtekinteni. Ez utóbbiak közt volt a kereset alapjául szolgáló, szabályszerűen bélyegzett és az okirat többi írásától különböző, az R. meghatalmazásán láthatóhoz teljesen hasonló, jellemző kézirású „D. Fülöp bank- és váltóüzlet" aláírással ellátott elismervény. A keresetlevél elsödletéhez csatolt kézbesítési okiratok teljesen megfeleltek az alperesnek kézbesitett másodlat mellettieknek, igy tehát kétségtelenül valódiak, s legalább azt bizonyítják, hogy a kereset D. Fülöpnek szabályszerűen kézbesittetett. Ellenben az iratokban nyoma sem volt annak, hogy D. Fülöp a kereset kézbesítése után felszólalt volna, mi legutóbbi nyilatkozatai után méltán várható volt. Ez uton tehát az ügy még homályosabbá és bonyolultabbá vált, annál is inkább, miután Cl. ügyvéd állította, hogy Kr. felperes pénzviszonyait már hosszabh ideje ismeri, s nincs oka öt szédelgőnek tartani. R. április 2-án D. Dávidot és D. Fülöpöt a tapasztaltakról újólag értesítette s felhívta őket, hogy esetleg tegyék meg feljelentéseiket az illetékes hatóságnál. Ez a c—i rendörigazgatóságnál április 3-án meg is történt, még pedig Kr. ellen az elismervény és I. ellen a meghatalmazás hamisítása miatt. Kr. Henriket rövid idő múlva H.-ban el is fogták, de I.-t hasztalanul nyomozták; míg végre a világ nagy ámulatára kiderült, hogy Kr. személyében I. is hűvösre került. Kr. ugyan határozottan tagadta az azonosságot, állítván, hogy D. Fülöp czég ellen jogos pert folytat, mert az elismervény valódi, de ha nem az, akkor öt ámították cl ; R. ügyvédet pedig soha sem instruálta.