Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - Adalékok a jog- és államtudományi oktatás reformjának kérdéséhez. (Harmadik, befejező közlemény)

ADALÉKOK A JOG- ÉS ÁLLAMT. OKTATÁS REF. KÉRDÉSÉHEZ 431 jönni talál egy új törvény s kezdetét veszi a tudományos értelmiség hiányából eredő kapkodás és tétovázás, melytől a tudomány elveivel rendszeresen megismerkedett ifjút nem kell féltenünk. A kifejtett módon képzett egyén kezébe bátran adhatunk bármely codexet, ö bizonyára nem lesz rabulista; de igenis ezzé lesz az, kinek egész tudománya, ismeretköre a jelenleg hatályos törvényhez felszedett egy pár magyarázó tételből áll, ki laicus szemekkel olvassa a törvényt, annak ratiója felöl pedig még homályos sejtelemmel sem bir. Az utolsó év mindkét felében (kb. 6 — 6 óra) tárgyalandó volna a bölcseleti jog ; csakhogy ez alatt inkábj egy a köz- és magánjog alapelveit, a müveit államnak positiv intézményeinek összehasonlításán alapuló eritica segélyével tárgyaló, összehasonlító jogtudományt szeretnénk érteni. E mellett tárgyalandó volna a negyedik év első felében a büntetőjog anyagi része (kb. 6 óra) és felveendő egy-egy practicum a peres eljárási jogból (kb. 2—2 óra) és a váltóés kereskedelmi jogból. A negyedik év második felében a bűnvádi eljárás (kb. 6 óra), a statisztika elmélete (kb. 2 óra) s a tételes nemzetközi jog alapvonalai volnának tárgyalandók (kb. 3 óra) ; ezek mellett practicum (kb. 2 óra) a büntető jogból. Ezekben vázoltuk volna a képzést szem előtt tartó tantervünk fövonásait. Kiterjedtünk a sorrendre is, mely a dolog természeténél fogva körülbelöl irányadó lehetne. Nem értjük ez alatt azt, hogy ama rend kötelező előírása szükségképi volna, mert ha a tanulás szabadsága el is fogadtatik, önkényt togja az a maga uralmát megteremteni, mint a hogy ezen jelenséggel tényleg Németországban találkozhatunk. A mit ezeken kivül a gyakorlat terére lépni kívánóknak ismerniök kell, azt magában a gyakorlatban kell elsajátitaniok. Óvakodjunk az egyetemet „Abrichtungsschuleu-nak tekinteni, a hol az életre szükséges és egyrészt csak a gyakorlat által nyújtható összes ismeretekkel akarjuk az egyeseket ellátni, mert hisz az ismeretek értékesithetésének legnagyobb veszélye ép ebben rejlik. De az a képzettség, mit a körvonalozott elvek szem előtt tartásával az ifjúnak adunk, oly alapot képez, mely nélkül sem a tudomány munkása sem pedig a szó igazi értelmében vett gyakorlati szakférfiú el nem lehet. Egy ily elvek alapján képzett generatióval ismét összehoznók az elméletet és gyakorlatot, melyeknek nem egymástól távol állani, hanem egymást kiegészíteni kell. S most menjünk át az államtudományokra, melyekkel immár rövidebben számolhatunk, mert hisz az a 1 a p e 1 v e k, melyeket