Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - Adalékok a jog- és államtudományi oktatás reformjának kérdéséhez. (Harmadik, befejező közlemény)

4-2S DR. KISS MÓR kérdés, megjegyzés és figyelmeztetésre nyilik tere. De végezetül neki arról is meg kellene győződnie, vájjon felfogták-e a hallgatók, hogy melyek [a szóban forgó eset azon mozzanatai, melyekre a római jogász eldöntését alapította. E czélra igen egyszerű és biztos próba áll rendelkezésére, a mennyiben viszont a már elemeire bontott gyakorlati esetekből formuláztatja azon abstract jogszabályokat, melyeket a római jogásznak az eset eldöntésénél szemei előtt tartania kellett. A kivitel közelebbi részletei természetesen a tanár buzgalmától, ügyszeretétöl és odaadásától függnek. Talán már is igenmessze mentünk a részletezések terén,14) tehát foglaljuk röviden össze fejtegetéseinket. A római jog tanitásánál a római földön fejlődött és alkalmazott magánjog fokozatos fejlődése és teljessé vált rendszeré v el kell a hallgatót a végett behatóan foglalkoztatnunk, hogy öt civilisticai felfogás, elemező és bonczoló képesség birtokába juttassuk. Dupin szavaival élve, a különbségek felismerésére kell képesítenünk, szemléltetve vele e czélból a római jogásznak ez irányban való működését. A római magánjog rendszerének e czélból való beható tani* tását egy rövidre szabott „institutio"* — és egy, a már jelzett tekintetek szem előtt tartásával tartott római jogtörténeti collegiummal kell bevezetnünk és a római magánjogi practicummal bevégeznünk. Ez persze a mostani, mindjárt az első két félévben tartott 8—8 órás collegiumnál több (de nem is oly sokkal több) időt vesz igénybe. Az institutiók, az alább érintendő tárgyak mellett s a u) Még csak azt kívánom a most részletezett kérdésre vonatkozólag felemlíteni, hogy igen jó hatásúnak tapasztaltam a bonyolultabb és tanulságosabb eseteknek írásbeli feladványok tárgyaiul való kiadását. E részben a következő eljárás ajánlható. A hallgatókat, a már az első órákon felismert képességeik és ismereteik szerint, 3—4 csoportba osztottam, kiadva a csoportoknak a feladványok tárgyául szánt s a digestákból válogatott gyakorlati eseteket, megjelölve egyszersmind előre ama pandektaczímet, illetve ennek nagy terjedelme esetében egyik és pedig azon részét, melyben az illető esetre vonatkozólag a római jogász eldöntése feltalálható. Előre ugy képzeltem, hogy ha a gyakorlati eset fog a hallgatónak a rettegett pandekták felütésére alkalmat adni s az eldöntés feltalálása végett minden alkalommal több vagy kevesebb fragmentumot kell átolvasnia ; mi több, ezekben az általa eldöntendő esetet magát vagy ennek facsimiléjét részeire bontva s a római jurista által eldöntve találja fel : óráról-órára ébredni fog érdeklődése, észrevétlenül ismerkedik meg a római jogász jellemző módszerével, melylyel a legbonyolultabb eset döntő pontjait oly Önkényt folyó könnyedséggel, mintegy egyszerre ragadja meg, a minek figyelemmel kisérése óriási haszonnal járhat.