Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

414 FARRER T. H. melylyel valaki törvényes mesterség, kereskedés vagy üzlet nemfolytatására kötelezi magát, érvénytelen. Ezen doctrina részben azon alapszik, hogy ily korlátozások akadályozzák a közönséget az igy lekötött személyek szolgálatainak igénybe vételében, és hogy egyedáruságra vezethetnek; de másrészt azon is, hogy a szerződő félnek nincs joga önmagát az által károsítani, hogy megköti kezét. Azért nem perelhető a munka-szünetelésre vagy a munka-kizárásra vonatkozó szerződés, és csak újabban szűnt meg büntethető lenni a bérek szabályozására való egyesülés. Még a szabály alóli kivétel is, melyszerint hatályos azon szerződés, hogy bizonyos munka bizonyos területen és bizonyos körülmények között nem fog teljesíttetni, a szabadság ugyanazon elvére vezethető vissza, melyből az eredeti szabály származott; mert ha ily kötelezettség nem volna lehetséges, a különös üzletet vagy mesterséget folytató személy nem értékesíthetné és gyakorolhatná üzletét, ügyességét, tudományát a legjobb áron. Az olyan szerződés, melylyel valaki törvényes jogainak bíróság előtt nem érvényesítésére kötelezi magát, érvénytelen. Az ismeretes Statute of Fraude szerint sok oly közönséges ügylet van, melyekre nézve csak bizonyos meghatározott alakiságok mellett vállalhatni kötelezettséget. Senkisem szerződhetik olyképen, hogy a vagyonbukás következményeit elhárítsa; a csőd véget vet minden szerződésnek. Részben azért van ez igy, hogy a bukottal szerződöttek egyenlő elbánásban részesüljenek, de részben azért is, hogy maga a bukott szabaduljon régi kötelezettségeitől és újból ügyködhessék. Senkisem szerződhetik arra, hogy az elévülési törvények következménye, mely szerint bizonyos idő múlva minden érvényesíthető szerződés megszűnik, elhárittassék. E törvények valódi oka nem annyira azon gyakran idézett elvben keresendő: „Interest rei publicae ut sit finis lítium", mint inkább azon szabályban, mely, mint láttuk, az egész szerződési jogon átvonul, hogy az önkénytes kötelezettség kierőszakolása mellett az állam arról is tartozik gondoskodni , hogy a személyes szabadság helytelenül ne korláztassék. Alig tudom, mily alapból származtassam azon anomális és kivételes esetet, hogy orvosok és ügyvédek eltiltvák a díjaikra vonatkozó szerződés kötésétől. A mi az orvosokat illeti, a szabály törvénybe van iktatva, de ez az illető kar kérelmére történt, holott az ügyvédekre nézve maguk a jogászok állították fel azt. E szabály bizonyára nincs érdekében sem a közönségnek általában sem azoknak kik az ügyvédeket igénybe veszik; és én hajlandó vagyok föltenni, hogy a testület azért fogadta el az elvet, hogy a munka teljesítése előtt követelhessék díjaikat s hogy igy elejét vegyék a teljesítés,