Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A büntető eljárási javaslat és az esküdtszéki intézmény

GYARMATHY SÁMUEL Nagy eszmék körül, a melyek az egyéni vágyakat és törekvéseket érintik, hangzatos szavakkal, merész tételekkel, kisebb-nagyobb kiterjedésben mindenkor lehetett és lehet közvéleményt csoportosítani: de az emberiség történelme tanúsítja, hogy nem csak egyesek kiemelkedő szelleme, hanem sok esetben a legátalánosabbá vált közvélemény is keserű csalódásokba vezette a társadalmakat, a midőn ugyanazon eszméknek megvalósításával, a melyekért a legmagasztosb lelkesültséggel rajongtak, nem azon czélokat érték el. a melyekre voltakép törekedtek. Az embernek östermészetében van a szabadságra és függetlenségre törekvés : anyagi és szellemi erejét és képességeit érvényesitni azon határig, a mennyire csak kiterjesztheti, vágyainak kielégítésére. Az egyéni életnek ezen küzdelmét a társadalmi léttel szemközt feltartóztatni vagy megszüntetni nem fogja soha senki, mert a társadalmi lét nem képzelhető a nélkül, hogy korlátokat ne szabjon, a melyeken túl az egyén szabadságát ki nem terjesztheti, a nélkül hogy társainak jogkörét ne sértse. A ki e tételt el nem fogadná az nem bírna tiszta fogalommal a társadalom léte és czéljáról; megtagadná a jogegyenlőség nagy eszméjét, a minek megvalósítására irányul civilisatiónk fel nem tartóztatható törekvése. Ugyanazért az egyéni jog és szabadság biztosítására nem gondolhatunk észszerűen, a nélkül hogy ugyanazon perczben a társadalmi jogrend biztosítására ne gondoljunk; mert hiszen e nélkül lehetetlen volna megóvni az egyéni jog és szabadság érdekeit azon határig, a meddig azt az egyén jogosan követelheti a társadalomtól. Az egyéni jog érdekeinek követelménye tehát, hogy a társadalom eme hatásokat mindenki által felísmerhetöleg kijelölje; az államnak pedig feladata a társadalom e jogrendének fentartása magának az egyéni jog és szabadság biztosításának érdekében. Miből önként következik, hogy annak, a ki az egyéni szabadságnak valódi biztosítékokat akar teremteni, egy pillanatig sem szabad szemei elöl tévesztenie a társadalmi érdéibe biztosítását. Ennek kell lenni a kiindulási pontnak büntetőeljárásunk megalkotásában; de ennek kell képezni egyszersmind a czélpontot is, a melyhez eljutni akarunk. E szempontból szükséges nyugodt megfontolás tárgyává tennünk mindazokat, a mik az esküdtszéki intézménynek mellőzhetlensége mellett annyira nyomatékosan felhozattak a sajtó terén. Egy visszapillantás után az esküdtszéki intézmény eredetére, több államokban elfogadására és az alkalmazása utáni tapasztalatokra, több nyugodtságot fogunk talán nyerni annak mérlegelésére, hogy mit lehetne várnunk attól, ha ez intézményt meghonositanók magunk is. Különösen Angliára történik első sorban hivatkozás, a