Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A magistratura reformja. Francziaország

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 41 temeket, mire 1832-ben a birói pályára lépett s 1839-ben a berlini fenyitőtorvényszék másodelnöke lett, honnan azonban szabadelvüsége miatt, különösen a clericalis elvek alapján készült házassági törvényjavaslat ellenzése következtében, mint elnök 18i4-ben Tilsitbe tétetett át. Az 1848-iki események után államügyészszé neveztetett ki Berlinbe s már negyedév múlva a münsteri fötörvényszék elnökévé. Tilsit városa a porosz nemzet gyűlésbe választotta, hol a „határozott baloldalhoz" csatlakozott. Az adómegtagadási határozat pártolása miatt saját collegiuma kérte eltávolítását s felségsértés miatt vizsgálatot rendelt ellene, de szabadon kellett bocsátani, mert a német birodalmi gyűlésbe választatott. Visszatérte után újból letartóztatod s felségsértési pert indítottak ellene. Kilencz havi vizsgálati fogság után az esküdtszék felmentette, de fegyelmi uton megfosztatott hivatalától. Ekkor vette át a boroszlói Oderzeitung szerkesztését, míg 1852-ben meghívást kapott a zürichi egyetem büntetőjogi tanszékére, hol azontúl állandóan tartózkodott, különösen criminalisticus regényei által tűnvén ki. 1863-ban Berlin egyik kerülete ismét képviselővé választotta, de Temme a német viszonyokkal nem tudott megbarátkozni. Leköszönt tehát és visszatért a Sveiczba. Nevezetesebb müvei: Lehrbuch des preuss. Civilrechts (2. kiad. 1846); Die Prozesse gegen Jod. Temme (1851); Archív für die strafrechtlichen Entscheidungen (1853-9); Lehrbuch d. preuss. Strafrechts (1853); Lehrbuch des schweiz. Strafrechts (1854); Anleitung zur Civilprozesspraxis (1855); Lehrbuch d. deutsch. Strafrechts (1876) ; Die Verbrecher (1855) és számos bűnügyi regény. Dochow f. Lapunk zártakor olvassuk azon megdöbbentő hírt, hogy Dr. Dochow Adolf a hallei egyetem jogtanára, az alig megindult, de rögtön nagy tekintélyre emelkedett „Zeitschrift für die gesammte Strafrechtswissenschaft" egyik szerkesztője, alig 37 éves korában deczember 21-én váratlanul meghalt. Az elhunyt életrajzát közelebb fogjuk ismertetni. Francziaország. A magistratura reformja. Ezen, Francziaországban újólag sokat vitatott kérdés, mely ismételve parlamenti tárgyalás alatt is volt, a párisi feltörvényszék rentrée-ülésében az alkalmi szónoklatot mondott Bouchez főügyészt is foglalkoztatta. Az értekezés czíme: „A bíróságok függetlensége és újjá-szervezése", s olvasóink bizonyára szívesen veszik annak itt közölt részét, mely az égető kérdéssel behatóan s részben új szempontokból foglalkozik. Bouchez igy szólott: A nagynevű pecsétör, kinek nevét emlitém (Dufaure), azt hitte, hogy a magistratura megújításának legalkalmasabb módja a birói pálya kezdetén tartandó pályázat. E reformkísérlet, az egyedüli, mely ministersége alatt foganatot nyert — több mint egy okból sajnálhatni ezt — nem hozta meg a várt eredményeket. Oka egyszerű. A pályázat csak ugy lehet komoly, tehát csak ugy vonzhatja az érdemes embereket és kelthet