Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Anglia. A Howard Association

374 KÜLFÖLDI JOGÉLET Anglia. A Howard Association. E világhírű egyesület működéséről folyóiratunk ismételve közölt érdekes adatokat. Csak mult füzetünkben (296. 1.) ismertettük az ifjú bűnösökre vonatkozó törekvéseit és tanulmányait, régebben pedig (XVI. t.-cz. 544. 1.) a halálbüntetés tárgyában közrebocsátott nagyjelentőségű statistikáját. A mult évet tárgynzó jelentésből átvesszük a következő közleményeket. Az élet elleni büntettek fenyítése állandóan foglalkoztatja a társulatot. Az igazgatóság 1831. január 13-án tartott ülésében, melyen Francis Peek elnökölt, oly határozatot hozott, hogy „felhívja az egyesület barátait, hogy parlamenti képviselőiknél érvényesítsék befolyásukat az élet elleni büntetések revisiója érdekében". Történtek is ily értelmű lépések, s midőn az alsóházban 1881, június 22-éri, P e a s e abolitionisticus indítványa alkalmából, vita készült a halálbüntetésről, a társulat titkára körlevelet intézett a parlament tagjaihoz, melyben a javaslat támogatását kérte; felhozta többi között, hogy ha az eltörlést nem pártolhatnák, legalább azon szempontot érvényesítsék, mely az élet elleni cselekményekre szabott büntetések revisioját eredményezné. A szónokok túlnyomó többsége valóban ez utóbbi értelemben nyilatkozott is, különösen a belügyminister (Harcourt), ki az angol büntetőjog mai állapotát „tarthatatlan" nak jelentette ki. A társulat nagy súlyt fektet afegyenczek erkölcsi nevelésére, s méltányolván, mily sok függ e tekintetben a börtön-tisztviselőktől, népszerű közleményeket bocsátott közre az e téren irodalmilag tevékeny férfiak irataiból és maximáiból, s ezen olvasmányokat ugy belmint külföldön erélyesen terjesztette. Az associatióhoz sűrűn fordulnak mindazok, kik a bűntettekről és büntetésekről irnak vagy egyletekben értekeznek. A társulat mindezeknek a legnagyobb örömmel szolgál. E szívességnek nagy hasznát vette F a r r e r J. A. londoni tudós, ki „Crimes and punishments" czím alat* értékes dolgozatot tett közzé. E mű szemlét tart az újabb angol criminálistika fölött ugy törvényhozási mint jogszolgáltatási szempontból, s igen sok érdekes adatot és okoskodást tartalmaz. A mű egyik része Beccaria korszakos müvének fordítását adja, mely értekezést Angliában „inkább névleg mint olvasásból ismerik". E mellett a könyvet a közönséges olvasó is megérti, mi nagyban emeli közhasznúságát. A folyton szem előtt tartott egyleti czélok között kitűnő helyett foglal el a börtönmunka, vagyis „a fogház mint a szabadság iskolája". A leggyakoribb jelenségek egyike — irja a jelentés — hogy a börtönbe érkező ujoncz igy szól : „Eletemben sem végeztem kemény munkát, most se teszem semmi áron." A jelenlegi rendszer kierőszakolja a munkát és bizonyos látszólagos sikerrel. A chathami és portsmouthi földfúró munkák a legnehezebbek közül valók. Egészben véve azonban a börtön lakói, jobb élelmezésük daczára, egy hét alatt még sem dolgoznak annyit mint a nyomorultan tengő szabad munkások egy nap alatt ; mutatják ezt a portiandi nagyszerű építkezések és a dartmoori mezőgazdaság, ha a megfelelő szabad munkával párthuzamba teszszük. Az