Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - Anglia. Ifjú bűnösök

SZEMLE. Budapest, április hó l-jén 1882. Kozma-ünnepély. A napi lapokból tudomást vettek olvasóink azon szép ünnepélyekről, melyek Kozma főügyész ur kineveztetésének tizedik évfordulóján a fővárosban lefolytak. Az ország minden részeiből Összegvült királyi ügyészek megható kifejezését adták tiszteletüknek és rokonérzésüknek, s az ünnepelt férfiú többi barátja örömmel csatlakozott e nyilatkozatokhoz. Kozma ur tisztelői sorából lapunk sem hiányozhatik ; mert nem is tekintve a „Magyar Igazságügy-höz való személyes viszonyát, mely méltó büszkeségünket képezi, — a főügyész fényes tulajdonságai között kiváló helyet foglal el a tudomány és az irodalom szeretete, érdemeinek nem legkisebbikét képezi a tudományos gyakorlat hathatós előmozdítása Az intézmények sorsa, mindig és mindenütt, nagyrészt azoknak személyiségétől függ, kik kezelésükre hivatvák. Különösen nagy mértékben áll ez az új Magyarország institutióiról, melyeknél nem már megindult fejlődés folytatásáról, hanem alapvetésről, traditio alkotásáról van szó. Azért nem tudjuk eléggé szerencsésnek mondani azon választást, mely Kozma urat mai hivatalába helyezte. Az alkotmány helyreállítása utáni korszak alig honosított meg újabb, idegenszerűbb hivatalt a királyi ügyészségnél. Közönségünk nagy része bámulattal, talán bizalmatlansággal tekintett azon férfiakra, kik az osztrák közvádlóság functióinak magyar szellemben való folytatására vállalkoztak. xMagyar és szabad szellemű államügyészség, ennek létesítését tették feladatukká ; de éppen ebben látták sokan a quadratura circuli gondolatát. Kell-e ma mondanunk, hogy a kétkedők aggodalmai alaptalanok voltak ? Hála istennek, nem vagyunk ott, hogy Kozma ur működésének történetét kellene megírnunk. A főügyész szellemi és testi constitutiója olvan, hogy talán nagyobb jövő vár reá, mint a milyen érdemteljes múlttal dicsekedhetik. Tiz év nem elég arra, hogy az általa vezetett intézmény mint minden izében befejezett egész állhatna előttünk. De annyi már is kétségtelen, hogy a magyar közvádlói kar félreismerhetlenül MAGTAR IGAZSÁGÜGY. XVII. 1882. i. 20