Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Első közlemény

30 Dr. FEKETE GYUÍ.A. tételűnkből nevezetes gyakorlati értékű elvek következnek, melyek alább nyernek kifejezést. Az egyéni szabadság s a sikeres eljárás érdekét tekintve, tanácsosabb a végrehajtó közeg műveltségében és lelkiismeretességében megbízni; de inkább el lehet tűrni némely tévedését is, mint hajthatlan és vak törvényt állítani elébe. Ha tehát az előadottakhoz képest a rendőri letartóztatás Összes feltételei előzetesen meg nem határozhatók, de sőt, mint kimutattam, a casuisticus jogrendezés ártalmára lenne a társadalmi érdekeknek és veszélyeztethetné az egyéni szabadságot, mégis különösen ez utóbbi szempontjából fel kell állítani az általános előfeltételeket, melyek fenlétében jogos, ellenkező esetben törvénytelen a rendőri letartóztatás. A személyi szabadságot rendőri önkény áldozatává tenni nem lehetvén, okvetlenül meg kell állapítani azon véghatárokat, melyeken belől azután a rendőrség függetlenül járhasson el. A letartóztatás jogát egészen a rendőri belátásra bizni nagy merészség volna. Ha igaz is, hogy a rendőr cselekvősége előzetesen meghatározott szabályokhoz nem köthető, az is igaz, hogy a letartóztatás alapfeltételei körvonalazhatók. És ez a kérdés legnehezebb része, mert felelnünk kell arra, miképen békíthető ki a társadalmi érdek az egyén érdekével? Ott az érdek a gonosztevő biztosítása a jogszolgáltatás részére, itt a személyi szabadság szükségtelen és jogtalan megszorítás elleni mentességének nagy érdeke forog fenn. A megoldás irányeszméi következők. Mielőtt a rendőr az előleges letartóztatás kényszereszközéhez nyúlna, mindenek előtt kettőt kell figyelembe vennie: először, forog-e fenn bűntett vagy vétség esete, és másodszor vájjon a tettes személye kétségtelen-e ? Az elsőt illetőleg általában nem lesz nehéz a megbirálás, s ha mégis kételye támadna az iránt, váljon az adott esetben büntetendő cselekményről vagy csak puszta polgári igényről van-e szó, helyesen cselekszik, ha a letartóztatást fölfüggeszti. A tettes személyére nézve nem lehet kétség, ha az tetten éretett,4) vagy nyomban azután üldöztetett. És a tettenérés esete képezi első feltételét a rendőri letartóztatásnak. Ebben a pontban megegyeznek az összes törvénv4) A tetten érés meghatározását ekkép adja a code d'instruct. erimin. 41. §-ában: „on dóit entendre par flagrant délit, sóit le délit qui se commet actuellement, ou qui vient de se commettre, sóit le cas ou le prévenu est poursuivi par la dameur publique, sóit celui oú le prévenu est trouvé dans un temps yoisin du délit saisi d'effets, armes, instruments ou papiers faisant présumer qu'il est auteur ou comp'lice*. A tettenérés eme meghatározását igen tágnak tartom, mert épen annyit jelent, mint a mit alább^ súlyos gyanúnak nevezék. A franczia reformtörekvések ide néző kísérleteit 1. M. Igazságügy XVI. k. 41G. 1.