Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 4. szám - A jövedéki büntető eljárásról, tekintettel a monarchia mindkét felére
270 DR. SZÉKELY JÓZSEF Egy kis visszapillantás a múltba s a jelen helyzetnek rövid vázlata meg fog győzni ezen állításaink helyességéről. A pénzügyi közigazgatás és büntető igazságszolgáltatás terén Magyarországban első rendszeresebb fajta intézkedést az 1784. szeptember 29-én kiadott vámtarifa és rendszabály, valamint az 1788-ik évben kiadott „Altalános harminczadi rendszabály és vámtarifa1' (Allgemeine Dreissigstordnung nebst den Dreissigsttarifen für slimmtliche hungarische Erbl'ánder) tüntetnek fel. Ebben az akkori idő és helyzet körülményeihez képest a vámmentes, vámköteles, a forgalomból kitiltott, a behozatali, kiviteli és átviteli engedélyt igénylő forgalmi czikkek ösmertetése, az elvámolás módozatai, e tekintetben a hatósági közegek kötelességei, a rendszabály ellenére elkövetett cselekmények és mulasztások (Uebertretungsfalle) nemei, az alkalmazandó büntetések, a feljelentök és felfedezők jutalma, a kihágások tényállásának kiderítésére szükségelt vizsgálat és bizonyítási eljárás, valamint a határozathozatal alakiságai s a büntetések alkalmazása iránt szükségelt intézkedések rendszeres törvénykönyv alakjában s annak megfelelő beosztással foglaltatnak 8 fejezetben és 159 szakaszban, egy a forgalmi czikkeket részletesen feltüntető vámtarifával együtt. Ezt követte az 1842-ik évben kiadott „Harminczadi hivatali utasítás" (Amtsunterricht für die Dreissigstamter ím KÖnigreiche Ungarn), a vámkezelés és jövedéki büntető eljárás részleteihez alkalArticulus 16. Poena eorum, qui res extraneorum. vei forensium mercatorum, sub nomine rerum propriarum, penes se tenent, et vendunt. Statuimus etiam, et ex deliberatione decrevimus; ut nullus omnino mercatorum, alterius etiam cujusvis Regni nostri status, conditionis, et praeeminentiae hominum, res mercimoniales, ac bona quaevis venalia, et commutabilia forensium, ac extraneorum, sub nomine rerum, et mercantiarum propriarum, prout in talibus astutia aliquorum hactenus facere consuevit, acceptare, recipére, tenere, conservare, vendere, commutare, seu etiam modo quovis expedire, societatesque cum ipsis forensibus contrahere, facere, stabilire, ordinare, et firmare, ratione, atque causa; ut sub colore hujusmodi societatis, praemissa libere exerceat, dictoque nostro Decreto contra facere, ullatenus audeat, atque possit. §. 1. Contrarium vero facientes, rerum omnium ac bonorum, sub hujusmodi clanculosa collusione, in nostri praesentis edicti contemptum, in Regnum nostrum apportatorum, venditorum, ac vendendorum ; commutatorum, et commutandorum, irremissibilem perditionem, et Fisco nostro Regio applicationem; personasque ipsas arbitrariam nostrae Majortatis poenam, incurrere volumus eo facto: Toties, quoties, in omnium praemisorum, per quempiam contra factum fuerit, seu etiam acceptatum.
