Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jövedéki büntető eljárásról, tekintettel a monarchia mindkét felére

206 DR. SZÉKELY JÓZSEF Chlupp, Kersovanni, Konopasek, Buschmann, Blodig és mások ily tárgyakról irott munkáiban. Az államhatalmat, a törvényhozást és az ország lakosságát oly sok oldalról s oly közelről érdeklő ezen tudományág és ösmeretkör tehát minden esetre nagyobb figyelmet és méltánylást érdemel, mint milyenben eddig nálunk részesült. Ezen tudományágnak nálunk még hiányzik valamire való irodalma. Jelentek meg ugyan a szaklapokban s egy pár fűzetben egyes odatartozó kérdéseket tárgyazó értekezések; de az egésznek anyaga valamely rendszeres s ugy a tudomány mint a gyakorlati élet igényeinek teljesen megfelelő munkában feldolgozva nincsen. Azt pedig azon közönynek kell tulajdonítani, mely ezen tudományág iránt társadalmunk minden osztályánál tapasztalható, mely azonban igen gyakran megboszulja magát és sok milliót képviselő, helyre nem hozható kár okozója. Vizsgáljuk csak a dolgot közelebbről. Az ország jelenlegi helyzetében, midőn részint a közjogi állapot részint a belügyi kormányzat követelményei nagymérvű kiadásokat igényelnek, és midőn társadalmi intézményeinkat a haladottabb államok mintái szerint kell idomítani, ezen kiadások fedezésére kénytelen az államhatalom mindazon jövedelmi forrásokat megnyitni, melyek ezekre czélszerüeknek és alkalmasaknak mutatkoznak. Ezen körülmények által van indokolva az államhatalom és törvényhozó testület azon törekvése, hogy a közvetlen és közvetett adózás mindazon nemeit meghonosítsa és fejlessze, melyek által s az ország lakóinak túlságos megterheltetése nélkül, ugy a folyó kiadások fedezését mint az államháztartás czélba vett rendezését eszközölje és biztosítsa. A tapasztalat eléggé bizonyítja, hogy az adózási kötelezettségek pontos teljesítésének ellenőrzése, valamint az e tekintetben ösmeretes számtalan visszaélés megtorlása, nem csekély mérvű gondosságot és tevékenységet követel. Annál fogva ugy nemzetgazdasági, mint szorosabb értelemben vett államháztartási és pénzügyi szempontból, valamint a társadalmi rend érdekében nagyon is igazolt bizonyos szigor gyakorlása mindazokkal szemben, kik adózási kötelezettségük elhanyagolásával és kijátszásával az államkincstárt s azzal együttesen rendesen adózó polgártársaikat is megkárosítani törekesznek. Arányos büntetéseket kell tehát megállapítani s alkalmazni a pénzügyi törvények és rendeletekben tiltott s az államkincstár megkárositósára irányuló cselekmények és mulasztások elkövetői ellen, hacsak a visszaélések zűrzavara által a czélba vett fokozatos fejlődést és a társadalmi rendet veszélyeztetni nem akarjuk. E tekintetben azonban az arányosság észszerű fokozatának s az alkalmazandó büntetések nemének és mérvének, valamint a büntető