Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 4. szám - A jogos védelem. Adalék a magyar büntető törvénykönyv 79-ik §-ához. Első közlemény

A JOGOS VÉDELEM 261 liberore a morte, et non liberavit, eum occidit 39). Kétségtelenül erkölcsi kötelesség az, hogy veszélyben forgó felebarátunknak segitséget nyújtsunk. Nem csoda, hogy ezt az egyház, mely a jogot a jó erkölcsök alapjára fektette, minden ember köte lességévé tette. A kánonjognak a jogos védelemre vonatkozó főbb tételei a római jogban gyökereznek. A rendelkezések a részletekben is nagyobbára egyeznek. A vétlenség feltételét, valamint a római jog, ugy a kánonjog sem ismerte el. A moderamennél és a mások védésénél azonban némi eltérést tapasztalunk, melyet az egyháznak nemcsak az elhagyatott ártatlanok iránti felebaráti szeretetet ápoló, hanem a büuös ember iránt is engesztelékeny gon dossága idézett elő- Ezen alapjában mindenesetre tiszteletreméltó jó akarat azonban a szigorú római jognak az erkölcs és a jog országai közé emelt amaz erös várát „non omne quod licet, honestum est" 40), — hosszú évszázadok múlva sem dönthette meg. 39) c. 6. §. 2. X. de homicid. (V, 12). 40) 1. 144. D. de div. reg. juris (50, 17.). •