Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

A PÁRBÉR (LECTICALE) A KATH. EGYHÁZJOGBAN. 21 pezte és soha sem tekintetett ezen jog átruházottnak az egyszerű birtokadományozással, kivéve azon eseteket, hol a ius patronatus már előbb alapítás vagy királyi privilégium következtében a földbirtokhoz kötött dologi jogot képezett.106) Igenis hazánkban a király legfőbb kegyúri joga alapján királyi kiváltság által lehetett és lehet jelenleg is alapítás nélkül patronatusi jogot szerezni; de ahoz külön kiváltság kell, mely a földesurasággal nem jár együtt.107) Epen úgy a városok is nem a domínium jogán, hanem királyi kiváltság alapján szerezték meg a kegyúri jogot.108) A legfőbb kegyúri jogból sok mindent ki lehet magyarázni, mert ez képezi nálunk minden egyházhatalmi jogosítvány kutforrását, még a püspöki jurisdictiojét is, a püspökök szabad javadalom adományozási joga (libera collatio) szintén erre vezettetik vissza. m) De azt semmiképen sem lehet a forrásokból igazolni, hogy minden földesúr ipso facto patrónus lett volna, hogy a földesuraság és patronatusi jog nálunk azonos. A legfőbb kegyúri jog, csak egy távolabbi alap, mely nálunk végfolyamatban az egyházi és világi hatalmat összeforrasztja;110) de azért in concreto e két hatalmi ág külön tettlegesül, önálló létjoggal és működési körrel bir, a kettőt összezavarni nem szabad. A földesúri hatalom csak államhatalmi jogosítvány, de nem egyszersmind egyházhatalmi is. Végül az eddig mondottak szerint, a párbér dologi természetének a földesúri patronatusra fektetése csak speciális és nem generális jogalapot ád. Ez alapon a földesúri patronatus alá nem tartozott plébániákban nem lehet azt mint dologi terhet követelni, valamint nem ott sem, a hol a plébánia kerületében több földesurasság volt az alapítás idejében s ezek közül csak egyikhez van kötve a ius patronatus ; mert a patronus-foldesur más földesúr jobbágy telkére dologi természetű egyházi terheket semmikép sem róhatott. Már w6) 17*23: 55. t.-cz. Ilii vero qui ex statibus seu iam ex collatione regia, seu iure et titulo fundationis, aut ex alio iusto, et legitimo iure ius patronatus . . . haberent etc. Ebből világosan láthatjuk, hogy nem minden földesúr volt egyszersmind patrónus is. 107) így tanítják ezt legnevesebb iróink is. Hajnik, Magvar alkotmány- és jogtörténet I. 311. 1.: „majd pedig csak kivételesen voltak ahhoz (t. i. a földbirtokhoz) csatolva, különös királyi kiváltság folytán, mint a vásártartás, révjog . . . vagy a kegyúri jog." — Kőnek, Egyházjog 194. 1. — Frank: Az osztó igazság törvénye I. r. 416. 1. 108) Lásd pl. Libertás hospitum de Bistricz (Endlicher Mon. Arp. 489. 1.) cap. 1. ut plebanum de communi eligant voluntate. — Libertás hospitum de Pcsth cap. 8. (Endlicher 406. 1.) stb. 109) Lásd különösen az 1498: 67. t.-czikket. Továbbá 1485: "21 ; 1486 : 37; 1723: 55. t.-cz. és Verböczy H. K. I. 11. cz. n0) A legfőbb kegyúri jognak, illetve az állami hatalomnak befolyásáról a párbér-intézmény fejlődésére a másik értekezésben.