Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A bírói hatáskör a kereskedelmi eljárásban

A "bírói hatáskör a kereskedelmi eljárásban. THOLT TITUS budapesti ügyvédtől. Bíráknak, ügyvédeknek, kereskedőknek a lefolyt 5 év alatt bő alkalmuk volt tapasztalni, mily nagy hiányai voltak a birói hatáskör megállapítása tekintetében a kereskedelmi ügyekben követendő eljárást szabályozó 1875. deczember i-én kelt igazságügyministeri rendeletnek. Örömmel vettük tehát a törvényhozás azon határozatát (1881. évi LIX. t.-cz. 107. §), mely az igazságügyi ministert felhatalmazta, hogy a kereskedelmi peres és perenkivüli ügyekben követendő eljárást rendeleti uton újabban szabályozza; hisz remélhető volt, hogy e rendelettel kereskedelmi eljárásunknak azon hiányai, melyeket az 5 évi gyakorlat már feltüntetett, legalább a mennyiben azt részben átalakított törvénykezési rendszerünk megengedi, újabb és helyesebb intézkedésekkel fognak pótoltatni. Ha azonban az e tárgyban 1881. november 1-én 3269. sz. a. kelt igazságügyministeri rendeletet vizsgáljuk, ugy egyrészt nem lehet elvitatni, hogy az több irányban üdvös javításokat foglal magában; de sajnálattal kell észlelnünk azt is, hogy e rendelet nemcsak előbbi kereskedelmi eljárásunknak egyes nagy hibáit tovább is fentartja, hanem kereskedelmi eljárásunkba új hibás intézkedéseket is vett fel, melyek csak arra valóknak látszanak, hogy kereskedelmi codexünk előnyeit s kereskedelmi bíróságaink hatáskörét minél szűkebb térre szorítsák. Egyik főhibája e rendeletnek, hogy abba az előbbi eljárásnak a kir. törvényszékek mint kereskedelmi bíróságok hatáskörét szabályozó 5. és 6. §§-ban kifejezett elve ismét felvétetett. Annak értelmében a kereskedelmi ügyletek ismét 2 nemre osztattak olyképen, hogy az ezek egyikéből keletkező perek feltétlenül, a másikból keletkezők csak feltételesen (ha ugyanis alperes kereskedő vagy az illető ügylet alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez) tartoznak a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe. Az első neműek közé sorozvák a rendelet ó. §-ában idézett oly kereskedelmi ügyletek, melyek már természetüknél fogva leginkább csak hivatásszerű kereskedők között, továbbá közkereseti társaságok és ezek egyes tagjai és közegei között keleckezhetnek, s épen e miatt a gyakorlati életben csak ritkán merülnek fel.