Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A rendőri letartóztatás joga és a polgári szabadság. Második közlemény

JAVITÓHÁZ GYŐRÖTT. 111 Bizonyosnak tartom, hogy az imént idézett szakvélemény Győr szab. kir. város szakbizottságának kezeibe kerül. Ezen okból szükségesnek ismerem a fenti kritikának ellenkritikáját adni. A családi rendszer idealisticusnak mondatik, azaz olyannak, mely csak a képzeletben élö feltevéseken nyugszik. E tekintetben azon kérdést intézem olvasóimhoz, hogy ugyan miben áll a gyermekek egész szellemi élete, nem-e a legmeghatóbb idealismusban ? S mely ideából indul ki náluk minden fejlődő fogalom ? Bizonyára a családi életet átölelő személveknek: az apának, anyának, a testvéreknek az őket érdeklő s figyelmüket felköltö tárgyakhoz való viszonyából. Ezen eszmekör áll az ö fogalmaikhoz legközelebb. Helyezd a gyermeket idegenekhez bár, de egy család körébe, ott csakhamar otthonossá válik, szülőanyját elfelejti s az új családnak szokásait magára ölti, elveit elméjébe vési. Vájjon hasonló eredményeket érünk-e el, ha a gyermeket egy család köréből kiragadva, egy kis katonákból álló század egyik alosztályába sorozzuk? Ki lesz ott a kis fiúnak titoknoka, gondolatainak vezére, egyszerű kérdéseinek megfejtője, jóban és roszban tanácsadója ? Bizonyára azon kis társa, kihez ösztöne vagy kihez a véletlen legelőbb vezérli; szerencséje, ha jobb barátra akad, mint önmaga, de nagy erkölcsi veszélyben forog, ha nálánál roszabbhoz kerül. Harmincz —ötven gyermek képez a közös rendszernél egy csoportot = alszakaszt. Tisztjük — hisz katonásdit játszunk — a tanitó. Közvetlen elöljárójuk, tetteiknek s apró csinjeiknek közvetlen felügyelője, egyik szintén éretlen kortársuk. A gyermek magaviseletének apró részletei a tömegben elvesznek. Megfigyelésre : a leczke tudása, a mozdulat ildomossága, a munkának serényebb vagy lanyhább elvégzése marad. A gyermeknek szellemi életét, elveinek fejlődését vajmi kevés esetben ismeri meg -- a tiszt. Mennyire másként van ez a családi rendszernél, hol 12, legföllebb 15 gyermek, folyton a családfőnek, a tanítónak vagy tanítónőnek jelenlétében tölti napjait; társaságukban alszik s velük ébred; napestig velük foglalkozik, a játékban társat, a tanulásban segítőt, a gondolkozás irányában vezetőt talál. Igaz, a nemző atya és szűlöanya önfeláldozó gondoskodását elveszítik. A sors csapása, a szerencsétlenség, a nyomor avagy halál visszavonhatlanul megfosztá őket tőlük avagy legalább az erkölcsi értelemben szülőknek tekinthető nemzőktől; de találnak helyettük mélyen s melegen érző kebleket, kiket a hivatás vezetett azon pályára, melyen kincseket gyűjteni nem lehet ugyan, de a melyen a szeretet és túláradó ragaszkodás forrásait feltárni, egy életre lefoglalni s az emberiség számára termékenyítővé tenni csakugyan lehet.