Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 2. szám - Vitás és nem vitás kérdések a magyar btk. büntetési rendszere tekintetében. Válasz Varga János "A börtönügy köréből" czímű munkájára

140 Hogy Kelemen tanácsos vizsgálatának ereje késztetett volna lipótvári állásom elhagyására, az ép oly alapos insinuatio, mint a két előbbi. Kelemen tanácsoshoz 1876. augusztus hó első napjaiban volt utószor Lipótvárott szerencsém, s én a magyar szolgálatból épen egy évvel később, azaz 1877. augusztus 1-én leptem ki. Hivatalos érintkezésben sohasem nélkülöztem azon pietast, melylyel a hasonló rangban való együttszolgálás emlékének mindketten tartoztunk. En eljöttem Horvátországba, ö pedig elment utóbb a kir. biztossághoz Szegedre, a legnagyobb valószinüség szerint ugyanazon okból, mint én. Azt állítja végül váczi collegám, hogy „országvilág tudomása szerint néhai Csillagh László avatott be a börtönügybe" s ezért hálátlan vagyok, midőn mesteremet, azon idő tekintetében, midőn a börtönügy kormányzatát átvette laikusnak neveztem. A. személyemet érdeklő válasz igen rövid. Én a börtönügygyei mondhatni serdülő ifjúságomtól kezdve foglalkoztam. Nagyapám házánál növekedtem, ki szülővárosomban az ottani kegyes alapítványi! és nyilvános intézetek honorarius gondnoka volt. 1865-ben kezdtem a börtönügyröl irogatni. 1866-ban Pulszky Ágost barátommal közösen dolgozván egy nagyobb börtönügyi munkát, ezen mű a m. kir. tud. egyetem által az első pályadíjra lön érdemesítve. Hogy ezen idő óta hol és mit dolgoztam, esetleg tudják azok kik ez iránt érdeklödnek. Az igazságügyministeriumba majdnem egyidejűleg léptem be a boldogult Csillagh Lászlóval, ki 1867-ig Zala megye közkormányzatának terén kitűnő nevet s múlhatatlan érdemeket szerzett ugyan, de börtönügygyei ez ideig sem elméletileg, sem gyakorlatilag soha sem foglalkozott. Szent igaz, hogy ministeriumbeli működésem ideje alatt Csillaghnak érett s világtapasztalat által edzett ítélete, minden reformügyért lelkesülő kedélye, józan felfogása és széles műveltsége, börtönjavitási eszméimnek cristalisatiójának, a fiatal hévben mérséklője és bizalmi állásánál fogva kitűnő támogatója volt; de a börtönügyi tudományban még sem vallhatom magamat tanítványának. Csillagh a börtönügyi főnökséget mintegy 7 évig viselte, s utóbb a külföldi utazás, de szorgalmas tanulás és gyakorlat által is, állásának méltó betöltésére teljesen képesítette magát annyira, hogy korán bekövetkezett halála után a Csillagh iránt mindig táplált őszinte tisztelet és benső ragaszkodás hangján méltán írhattam a „Blatter für Gefángnisskunde" hasábjain, a mit Varga is idéz: „Derselbe war ein gründlicher Kenner des Gefiingnisswesens und seiner Fortschritte, ein eifriger Vorkampfer der Reformén". Csillagh László után ketten következtek, s igy 1869-től 1880-ig, mint azt a czáfolat daczára helyesen állitám, összesen három