Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - Az új perrend-novella

10 kárára már virágzik. E három § azon lejtön halad lefelé, melyet a bagatelltörvény vájt jogéletünk talaján. Ne haladjunk lejebb, sőt vissza onnan, hova a bagatellel járással lesiklottunk. Hiszen a fe.'sö biróra való hivatkozásnak épen ott van legnagyobb szüksége, hol az alsónak szervezete vagy eljárása tökéletlenebb. Erintettük fennebb a sommás eljárást megalapító nézpontokat. De ezek csak feltevések., csak praesumtiones juris, nem et de jure is egyszersmind ; tehát a correctivumra épen itt van szükség ! Az egyszerűsített eljárás csak lehetséget ad, az egyszerű, kevés értéket képviselő, gyorsan elintézendő ügyek egyszerű, olcsó és gyors ellátására, s ha ez az esetek többségében sikerül, megbecsűlhetlen előnyt nyújtott; de ha csak néhány esetben nem sikerül is, meg kell a lehetőséget adni, hogy e néhány esetben correctivum álljon a jogkereső rendelkezésére ! A 49. § az ítélet végrehajthatóságáról szól. Az 50. § birsággal sújtja az alaptalan felebbezéseket a harmadik birósághoz. Mi a jogvédelem keresésétől való elriasztást az activ jog sarkalatos elve megsértésének tartjuk, de ezen büntetések alkalmazása a 46—47. §§-ra mondottak szerint is egészen helytelen. Az 51. §, mely a semmisitési perről szól, a 25. §-nak ide vonatkozó részével egygyé lenne olvasztandó. Fennebb különben már emiitettük. Az 52. §-al kezdődnek a felfolyamodásról szóló szabályok. A felfolyamodás ratiója az, hogy a közbeszóló intézkedések ellen is ugyancsak a felebbezésben legyen orvoslat kereshető, s igy a per az incidentalis jogorvoslatokkal meg ne akasztassék ; de mivel vannak oly incidentalis intézkedések, melyek ha hibásak, azonnali orvoslást kívánnak, továbbá vannak ítélet utáni végzések, az eskü által eldöntött perekben : az ily esetekre önálló jogorvoslat szükséges. E kivételes jogorvoslat a felfolyamodás név alatt a javaslatba felvett intézmény. A német birodalmi törvény „sofortige Beschwerde" és az osztrák „Recurs" nevek alatt ismeretes ezen jogorvoslat. Vázolt természeténél fogva ezen jogeszköz alkalmazhatósága megszorított. Helytelennek tartjuk tehát az 52. § fogalmazását, mely ezen jogorvoslatot megengedi az e. b. végzések ellen, azon esetek kivételével, melyekben ezt a törvény kizárja. Megfordítva, igy kellene szólnia: „felfolyamodásnak csakis a törvény által ki j eleit e. b. végzések ellen van helye"; mert nem a felfolyamodás kizárása, hanem a felfolyamodás maga a kivétel. Az 53. § szabályul állítja fel, hogy a felfolyamodási bíróság ne egyedül semmisitsen, hanem maga hozza meg az újabb határo-